KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös Hadsereg

Pápai Zsolt

The Red Army – amerikai, 2014. Rendezte: Gabe Polsky. Szereplők: Vjacseszlav Fetyiszov, Vlagyimir Krutov. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 81 perc.

Fennállása hetven éve alatt a Szovjetunió kevés maradandó értéket produkált, ezek egyike a hatvanas évekre összeérő hokiválogatott, melynek tagjai a szellemi apjuknak tekinthető Anatolij Taraszov mester intenciói alapján művészi szintre emelték a játékot, de talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy tisztán művészetként űzték azt. A hetvenes években ugyan pártutasításra elmozdították Taraszovot a szövetségi kapitányi pozícióból, ám a szovjet hoki diadalmenetének nem lett vége, ellenkezőleg: a következő évtized csapata még a Taraszov-éra csodáját is felülmúlta, nem feltétlenül eredményességben, inkább kreativitásban és játékesztétikában. A nyolcvanas dekád szocializmusában a szovjet hokisok egy-egy meccsének élő tévéközvetítése kisebb örömünnepet jelentett az egyre szürkébb hétköznapokban, fellépéseik ugyanis nem egyszerűen sportesemények voltak, de opera- és balett-előadások, cirkuszi attrakciók is. Az 1980-as Lake Placid-i olimpiai döntőben elszenvedett vereség (az akkoriban szenzációszámba menő amerikai győzelem) után a csapat csak acélosabbá vált, és nem egyszerűen végigverte, lehengerelte, de attraktív játékával le is nyűgözte az egész világot. A csapat legjobbjai – Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov, Igor Larjonov, Alekszej Kaszatonov, Vjacseszlav Fetyiszov, no és persze a kapus, Vlagyiszlav Tretyak – nevét ma is minden valamirevaló hokirajongó ismeri.

Az orosz emigránsok gyermekeként Chicagóban született, ifjú Gabe Polsky rendező-producer rettentő feladatra vállalkozott, amikor a szovjet hokicsapat sztorijának apropóján kortörténeti vizsgálódásba fogott. Nem egyszerűen sportdokut forgatott ugyanis, a nyolcvanas évek kommunista politikaszervezési mechanizmusairól és hatalomtechnikai trükkjeiről is értekezni kívánt. Utóbbit a szárazan akadémikus modort elkerülve izgalmasan prezentálta, a kortárs amerikai dokufilmes trendekhez odasimulva alkalmazta ugyanis a fikciós filmek narratív elemeit, mindenekelőtt a paranoiathrillerét. Nem akart mindent elmondani, ragyogóan szelektált az anyagok között és jó érzékkel válogatott archívokat, továbbá az is remek döntésnek bizonyult részéről, hogy megtette hősnek Vjacseszlav Fetyiszovot, a zsenik zsenijét, aki a nyolcvanas évek végén a csapatból elsőként lett a kárvallottja az elvtársak gusztustalan hatalomgyakorlási technikáinak, hogy aztán – akkurátus és öntudatos ember lévén – beverjen egy szöget a rezsim koporsójába.

A kettős vállalás, a hokicsapat legendájának felelevenítése és a korskicc-készítés sikerrel járt, pazar dokumentumfilm született, amelynek élvezeti értékét növeli Polsky sosem tolakodó és mindig ízléses – már a nyitánytól megmutatkozó – humora. Többek között éppen ez, a humor, szavatolja, hogy a film mindenkihez szól, azokhoz is, akiknek semmi köze a hoki világához. Hogy ilyen kiváló lett a végeredmény, abban talán Werner Herzognak is van némi része, aki executive producerként jegyzi a művet. Meg persze a Holt lelkek Nyikolaj Gogoljának, akinek öröksége végig ott kísért a filmben.

Extrák: Audiokommentár Gabe Polskyval és Werner Herzoggal, interjú Gabe Polskyval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12341