KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Idegen a tónál

Horváth Eszter

L’inconnu du lac – francia, 2013. Rendezte és írta: Alain Guiraudie. Kép: Claire Mathon. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Franck), Christophe Paou (Michel), Patrick d’Assumçao (Henri), Mathieu Vervisch (Eric). Gyártó: Les Films du Worso. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Mintha egy magazinból léptek volna elénk. Fürdőző, napozó férfiak a tóparton, ki úszónadrágban, ki meztelenül, rutinos mozdulattal fordulnak az újonnan érkező felé. Csupa test, múlt és jövő nélkül. Ideális közeg az alkalmi szexuális együttlétre vágyóknak. Francknak is állandó vadászterülete a tópart, ismeri a visszatérő arcokat – persze csak az arcokat, bemutatkozni ritkán szoktak egymásnak a húszperces partnerek. Az ismerős ismeretlenek között egy nap feltűnik egy idegen, Michel, az alfahím Tom Selleckre hajazó megtestesülése. Franck véletlenül meglesi, ahogy a férfi vízbe fojtja korábbi szeretőjét – a veszéllyel való játék azonban csak felszítja Franck szexuális vonzalmát az homme fatal iránt és viszonyba kezdenek.

Alain Guiraudie rendező mindent lecsupaszított ebben a hitchcocki alaptörténetben. Az egész filmet a tó környékén, külsőben vette föl, karaktereit nagyon egyszerű vágyak mozgatják, a tavat körülölelő, dombos-fás terület pedig beszűkíti a játékteret, ami magától értetődően válik a zárt közösség metaforájává. Hiányzik azonban Hitchcock feszültségkeltési bravúrja ahhoz, hogy ezek a sematikus karakterek életre keljenek egy olyan történetben, ami a tér-idő-cselekmény egységére törekszik.

Fontos-e, hogy az Idegen a tónál meleg férfiakról szól? Annyiban mindenképp, ahogyan a helyszín- vagy színészválasztás sem esetleges: egy állítás, amivel a film valamiféle viszonyban van. Az Adèle élete épp ezért nem leszbikusfilm, hanem egy fiatal nő felnövekvés-története. Az Idegen... ezzel szemben nem tud kilépni a melegfilm pszeudo-kategóriájából, mert karakterei legfontosabb tulajdonságának épp szexuális viselkedésüket tartja – ezt a szexualitást azonban kissé szemérmesen ábrázolja. Ez a gesztus pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a nézők figyelmét a pusztító szenvedélyről visszaterelje a szexusra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11860