KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismeretlen föld

Baski Sándor

Tambien la lluvia – spanyol-perui, 2010. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Paul Laverty. Kép: Alex Catalan. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Gael García Bernal (Sebastian), Luis Tosar (Costa), Karra Elejalde (Antón), Cassandra Ciangherotti (Maria). Gyártó: Morena Films / Vaca Films / Mandarin Cinema. Forgalmazó: Cirko Film - Másképp Alapítvány. Feliratos. 103 perc.

Az ezredfordulón lezajlott bolíviai vízprivatizáció a „neoliberalizmus” kártékonyságának szimbólumaként vonult be a köztudatba, köszönhetõen többek közt Florian Opitz dokumentumfilmjének (A nagy kiárusítás). A téma már játékfilmben is felbukkant James Bond ellenfeleinek a Quantum csendjében éppen a bolíviai vízkészletre fájt a foguk –, de a cselekmény középpontjába most került elõször. Hogy az ötlet Paul Laverty-nek jutott eszébe, a legkevésbé sem meglepõ: Ken Loach állandó forgatókönyvíróját szinte kizárólag az olyan történetek izgatják, ahol a kisember forradalmi hevülettel feszül neki az elnyomó politikai hatalomnak vagy gazdasági szervezetnek.

A végeredmény ennek megfelelõen ritkán nélkülözi a didaxist, és ez alól a spanyol gyártásban készült Ismeretlen föld sem kivétel, de Laverty ezúttal beleírt egy izgalmas metacsavart is a történetbe. Filmjének elsõdleges fõszereplõi nem Cochabamba városának lakói, akik utcai csatározásokig fajuló tüntetéseken tiltakoznak a kaliforniai székhelyû privatizátor cég ténykedése ellen, hanem azok a spanyol filmesek, akik itt forgatnak a térségben, kihasználva a nevetségesen olcsó helyi munkaerõt. A téma az Újvilág meghódítása, fõszerepben Kolombusszal, aki ebben a verzióban nem dicsõséges konkvisztádor, hanem vérengzõ imperialista. A nyilvánvaló áthallások ellenére a filmbéli rendezõnek (Gael García Bernal) nem tûnik fel az 500 évvel korábbi és a jelenlegi kolonizáció közti párhuzam, különben megértené, hogy az egyik helybéli, amatõr színésze miért áll a tüntetések élére. Producere, aki még nála is érzéketlenebbnek mutatkozik, a fináléban mégis elkötelezi magát az indiánok mellett, de ez a lélektani fordulat ugyanúgy megalapozatlan, mint a legutóbbi, Laverty által írt Loach-film (Halál sugárút) hasonló megoldása. Dráma helyett az Ismeretlen föld így inkább szatíraként mûködik: azoknak a filmeseknek tart tükröt, akik a szociális érzékenységet is csak fikcióként tudják elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10781