KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Versailles

Parádi Orsolya

Versailles – francia, 2008. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch. Szereplők: Max Baissette de Malglaive (Enzo), Guillaume Depardieu (Damien), Judith Chemla (Nina), Aure Atika (Nadine), Patrick Descamps (Jean-Jacques). Gyártó: Les Films Pelléas / Canal + . Forgalmazó: Grant Film Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Karikás szemű, huszonéves, hajléktalan nő ül a kőkorláton, nézi, ahogy fülig mocskos, éteri szépségű kisfia hasonló korú társaival kergeti a labdát a versailles-i palota festői és elmosódott háttere előtt. Nehéz nagyobb szociális szakadékot elképzelni, mint ami a hajléktalanok máról-holnapra élete és a barokk pompa között tátong, mégis a két világ egymásba ér. A filigrán Nina Párizs utcáit járva egy munkanélküli képzésről szóló újságcikkbe botlik, majd az átmeneti szálláson töltött éjszaka után vetődik a királyi palota környékére Enzóval. A leszálló éj a környező erdőben találja őket, ahol Damien, a bukott angyal-junkie kunyhója lesz szállásuk, lobogó tűzzel, meleg étellel és puritán őszinteséggel. A nő hajnalban lelép, hogy egyedül próbáljon szerencsét, és jobb sorsot kovácsoljon fiának, így az ébredéssel a férfi és a ráhagyott kisfiú közös életet kezd.

Az elsőfilmes rendező, Pierre Schöller meséje a társadalomból kivonult, erdőben élő junkie és az ötéves kisfiú találkozásáról ötpontos szívrepesztő technikával készült. Letisztult és megrázó, anélkül, hogy hatásvadász lenne. Naturalista képi világa, a hol zaklatott, hol pihenő kézi kamera biztosítja a kohéziót az atmoszféra és a cselekmény között, egy másik világ, a hajléktalanság részesévé téve a nézőt. Főhőse, az angyalarcú kisfiú egyszerre idézi Chaplin Kölyökjét és Michael Ende Momóját: magától értetődően fogadja a környező világ történéseit, és pusztán tekintete által generál változást. A felelősségvállalásra, erre a mára annyira háttérbe szorult emberi képességre tanít – súlyos tőrdöfés a mai énközpontú harmincasoknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9860