KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Reklám

A reklámzabálók éjszakája

Bíró Péter

A reklámzabáló már nem menekül a hirdetésözön elől, ismeri és szereti a reklámokat. És ha teheti, sokadmagával hódol gargantuai étvágyának.

Évente egyszer a párizsiak, ha akarnak, éjféltől reggel hétig kizárólag reklámfilmeket nézhetnek a Palais des Congrès nagytermében. Az idők során a fokozódó érdeklődés miatt egyre nagyobb termekbe kellett költöztetni ezt az immár tizennégy esztendős rendezvényt. A kezdeti egy éjszaka helyett már régóta kettőt-hármat tartanak, sőt a program mind több helyszínt érintő turnéra indul.

A világ valamennyi égtája felől érkező, jórészt ’94-es anyag különösebb meglepetéssel nem szolgált: a legdögösebbek általában a nagy számban és mindenhol készülő farmer- és óvszerreklámok, a legunalmasabbak az angolok, amikor saját energetikai iparukat népszerűsítik, a legráérősebbek pedig a portugálok, akik képesek még ebben a rohanó világban és műfajban is a gyártás valamennyi lényegesebb mozzanatát bemutató, valóságos filmeposz benyomását keltő másfélperces olívaolaj-reklámot készíteni. Reklámzabáló az, aki kilép a reklám arc- és névnélküli célpontjainak szürke tömegéből, és megelégelve kiszolgáltatottságát a médiának kezébe ragadja önnön sorsát, és elébe megy a reklámoknak, beléjük rohan, még mielőtt azok gázolnának át rajta. A reklámzabáló ismeri, szereti a reklámokat, szívesen idézi is őket. A reklámozott tárgytól, szolgáltatástól mindjobban eltávolodó, önmagában is egyre fogyaszthatóbbá váló reklámfilm pedig különböző jelmezekbe bújva, videoklipnek, turisztikai prospektusnak, burleszknek, szex- vagy akciófilmnek adva ki magát, tökéletesen alkalmas arra, hogy ha rövid időre is, de gyorsan és alaposan elégítse ki képéhségét.

Ezen az éjszakán a reklámzabáló elemében érezhette magát: üvöltött is rendesen, csápolt és táncra perdült, aszerint, hogy mikor mit kívánt, diktált a kép, a zene. 20-30 másodpercenként hangulatot váltva több ezer ember nagy elszántsággal próbálta meg követni, élvezni az eseményeket, ami az idő előrehaladtával, a törvényszerűen fokozódó fáradtság következtében egyre hisztérikusabb, az őrjöngéshez mind hasonlatosabb reagálásokban nyilvánult meg. Egy Mercedes-félpercet például (német autó, ugye) legalább perces füttykoncert fogadott.

Az egészről a Rosalie vásárolni megy című film amolyan igazi, kiröhögni való amerikai családja jutott az eszembe. A vásárlás mámorán túl egyetlen szórakozásuk az, hogy időnként betesznek egyet a reklámokkal megtöltött videokazetták közül, és boldogan éneklik az ismerős dallamokat, mondják a szövegeket, és kacagnak, csak kacagnak, mert nagyon jól érzik magukat.

Úgy látszik, ugyanezt itt, Európában még nem bezárkózva, hanem tömegben tesszük, vagy ahogy a műsorfüzet hangsúlyozza „együtt”. Nem tudom, öröm-e ez, vagy inkább bánat, kezdetben még megpróbáltam elhinni, hogy ez az egész éjszaka hülyéskedés volt csupán, irónia, hajnalfelé viszont már arra gondoltam, hogy a tömeg ugyan sok mindenre képes, de arra, hogy idézőjelek közé tegye önmagát, nem. Az is nehezen eldönthető, bűnös-e vagy áldozat a reklámzabáló. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ha reklám és politika egyre betegesebbre forduló viszonyára, az alig egy éve lezajlott, addig még sohasem látott és azóta is riadtan emlegetett olasz „csodára” gondolunk és arra, hogy végső soron éppen ő, a nagybetűs reklámzabáló volt az a kőszikla, amelyre Berlusconi sikeres kampányát építette, nos, akkor akár meg is ijedhetünk tőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=895