KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Láncreakció

Vidovszky György

Talán még soha sem szaladt ennyit egyszerre Keanu Reeves, mint ebben a filmben. Szerepe ugyanis nagyrészt erre korlátozódik, hiszen őt üldözi gonosz hatalomvágytól vezérelve valamilyen földalatti titkosszervezet és merő félreértésből az FBI is. (Az a gyanúm, hogy ez utóbbi szervezetet csak a hollywoodi filmproducerek találták ki.) Az amerikai nép egyszerű, naiv gyermeke ezalatt mindenre elszánt, misztikus akcióhőssé válik, aki előbb csak MacGyver fantasztikus találékonyságát, később Stallone ökölcsapásait is meghazudtolva győzedelmeskedik a... Kin is? Azon, aki az új, vízből nyerhető, környezetbarát energiaforrás kikísérletezésében barátjaként vele együtt dolgozott, de később kiderült róla, hogy cinkelt lapokkal játszik, és egy titkosszervezet tagja, amely csupa barátságtalan emberből áll, s amely őt sem sajnálná eltenni láb alól, ha rájönne a vizes kísérletet beindító titkos frekvenciára(?), amit viszont ez az árva, szaladgáló gyalogkakukk-Reeves tud csak. Azt, hogy ez a gonosz tudós miért robbantatta fel a saját találmányát a film elején, ha egyszer nem ismerte pontosan a tervrajzot, már én sem tudom megválaszolni. Ez is csak amolyan füstbe ment terv.

Tartogat még egy-két hasonlóan titokzatos momentumot Andrew Davis (A szökevény) új filmje, ami pedig a végeredményét tekintve nem meglepetés. Csak nézünk, mint a moziban, amikor lézerrel izgatják a vizet egy nagy átlátszó hordóban, a víz meg csak fortyog és rázkódik. Nem értjük pontosan, mi történik, de örülünk neki, mint ahogy örülünk, ha az üldözők pórul járnak, és örülünk, ha kedvenceink kimásznak a leglehetetlenebb helyzetből is. Nem lehet már kizökkenteni a nézőt a tudományoskodással, világrengető problémákkal, ha megkapja rendre a várt cirkuszi mutatványt. És ha jól sikerül, a taps sem marad el. A megmenekült, mosolygó párost – helyettünk – a filmen körülöttük állók tapsolják meg. Micsoda önirónia!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=389