KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csinibabák

Forgács Nóra Kinga

Cupcakes – izraeli, 2013. Rendezte és írta: Eytan Fox. Kép: Arad Sawat. Zene: Haim Frank Ilfman. Szereplők: Dana Ivgy (Dana), Ofer Shechter (Ofer), Efrat Dor (Efrat), Yael Bar-Zohar (Yael), Keren Berger (Keren). Gyártó: Chic Films / Bananot. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

A Csinibabák egy jószomszédokból megalapuló popformáció meséje, akik az Universong dalversenyen mérettetik meg magukat Izrael színeiben, miközben a banda minden egyes tagja esetében valami más, személyes probléma megoldása az igazi tét. Az alaphelyzet nem túl eredeti. A film hatalmas erőssége azonban, hogy már-már pimaszul „laza”. A felszabadult alkotói hozzáállás áthatja az ábrázolás módját éppúgy, ahogyan a bemutatott karaktereket és problémákat is. A tarka szomszédságban találhatunk rendszeresen női ruhákba bújó, óvodapedagógusként dolgozó meleg srácot, konzervatív papa által pályára állított friss diplomás huszonévest, leszbikus dalszerző énekesnőt, egomán családanyát, ex-fehérneműmodellt és elhivatott bloggert egyaránt. Nem a másság fogalmazódik meg konfliktusforrásként, ezen rég túl van a film. A szűkre szabott karakterrajzok hiteles, szerethető, és a kiscsapatba-társadalomba egyaránt integrált figurákat láttatnak, akiknek megvannak a saját gondjaik, legyen szó a közös élet dinamikájának kérdéseiről egy meleg, leszbikus vagy hetero kapcsolatban, vagy a saját magukkal szemben megfogalmazott elvárásokról, a boldogság és boldogulás kérdéseiről különböző életszakaszokban. A média, a politika vagy a konzervatív hagyomány is személyes viszonyokra adaptálva nyer megbocsátó kritikát, nyertesként hozva ki a játékból az egyéniséget, eredetiséget és a szeretet összefonó erejét.

A filmnyelv hasonlóan tarka, mégis öntudatos. A zenés betétek a posztmodern musical-léttel kacérkodnak, az új hullámos európai modernizmus is kap egy mosolyra késztető gesztust, a hollywoodias happy end-kényszer pedig remekül összebékül a helyzet- és helyszínspecifikus öniróniával, a realitás talajáról elrugaszkodó mesélőkedv a blogbejegyzések nyújtotta reflektív kommentárral. Így lesz filmünk minden túlhabzása ellenére őszinte, tanulságaiban megfontolandó és szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11625