KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szem

Varró Attila

The Eye – amerikai, 2008. Rendezte: David Moreau és Xavier Palud. Írta: Danny Pang, Oxide Pang és Jojo Hui forgatókönyve alapján Sebastian Gutierrez. Kép: Jeff Jur. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Jessica Alba (Sydney), Alessandro Nivola (Dr. Faulkner), Parker Posey (Helen), Rade Serbedzija (Simon). Gyártó: Paramount Vantage / Lionsgate / C/W Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 97 perc.

 

Miután a Távol-Keleten friss trenddé szerveződött kísértet-film zászlóshajóját jelentő J-Horror valamennyi sikerművét újrahasznosították (Kör, Átok, Mesgye), sőt már a középmezőnyre is ráfanyalodtak (Nem fogadott hívás), Hollywood iparosai végre kiterjesztették figyelmüket a teljes régióra. A 2008-as év egyaránt jelenti az első koreai és kínai rém-remake bemutatkozását: míg azonban a Két nővér meséje esetében bőven lehet mit rontani a finom ellipszisekre és fojtott sokk-technikára épülő mintadarabon, a hong kongi születésű Pang fivérek 2002-es Szeménél maga az alapanyag is gyengébb szövésű.

A retina-transzplantációja után holt lelkeket látó vak hegedűslány nem túlzottan eredeti alaptörténete önmagában kevés lenne a három folytatásra és számos (köztük egy indiai) újrahasznosításra: életképessége főként erős reflexivitásának köszönhető, miszerint a székébe dermedt néző másfél órán át egy olyan főhőssel azonosul, akinél a borzalom forrása a puszta látás. A két Szem azonban sem a szubjektivitásból fakadó nyitottság lehetőségével nem él (valódi szörnyeket vagy csupán rémeket lát a hősnő?), sem az észlelési anomáliára építhető gazdag suspense-lehetőségeket nem aknázza ki (lásd a Laura Mars szemei vagy a Hatodik érzék példáját): borongós-melankólikus távol-keleti tekintetével inkább a lélektani dráma felé pillog. Míg azonban a Pang fivérek meggyőzően helyezik közös nevezőre a halottlátás irracionális motívumát az elidegenedés, elmagányosodás hétköznapi életérzésével, az érdes/szikár romániai ostrom-horrorjukkal (Ők) hírnevet szerző francia rendezőpáros szolgai módon a pozitívabb szemléletű álomgyári normákhoz igazítja a feldolgozást, ami nem csak néhány életundorral teli sokkjelenettől és sivár életképtől fosztja meg közönségét, de az eredeti katarktikus tragédiájának is élét veszi a fináléban. Noha az amerikai remake a Fekete vízhez hasonlóan még így is sokat megőriz a keleti zsáner sikerét jelentő halkszavú borzalomból, a feldolgozás sem elég forráshű reprodukció, sem elég eredeti és egyéni átértelmezés ahhoz, hogy értelmet adjon elkészültének – rácáfolva az ismert tételre, miszerint több Szem többet lát.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9331