KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap birodalma

Nóvé Béla

Mint azt a monstre háborús revüfilm hangzatos címe is elárulja, Spielberg empire imperalizmusa, megalomán mítoszokban tobzódó, falánk fantáziátlansága újabb prédára talált: ezúttal Japán s a Távol-Kelet egzotikussá stilizált második világháborús tömegkatasztrófájában. Ámulni legfeljebb azon lehet, hogy Hollywood felkent apostoli császára csak ily későn vetett szemet a felkelő nap országára, s hogy a hosszú évek óta tartó világkonjunktúra mindeddig elkerülte látnoki tekintetét. Bár, ha jobban megfontoljuk, ez sem oly nagy talány, s akárcsak a spielbergi misztériumgyár minden más produktuma, többnyire ridegen racionális okokra vezethető vissza. Spielberg láthatóan megirigyelte Bertolucci Az utolsó császárának buján burjánzó babérjait, másfelől nyilván időre volt szüksége ahhoz, hogy a maga távol-keleti expanziójához kellő ürügyet – pardon: teológiai érvet találjon. A médium: Jamie avagy Jim, egy sanghaji brit textilgyáros tizenéves fia, aki a kínai japán invázió során szüleitől elsodródva hányódik a sok ezernyi különféle rongyokba és egyenruhákba bújtatott „sárga” statisztéria között, mígnem az angolszász birodalmi elit más, jobb sorsra érdemes tagjaival együtt egy zordon internálótáborba kerül. Itt azután néhány jópofa jenki kalandor nevelése alatt valódi amerikai vagány válik belőle, aki szemfülességével még fanatikus fogva tartói kegyeit is kivívja, s ily módon az egymással viaskodó világhatalmak és civilizációk között afféle köztes és semleges státuszra tesz szert. (A jó Jim azóta bizonyára valamelyik japán-amerikai mamutkonzorcium vezérigazgatójaként folytatja áldásos működését.)

A könnyfakasztó és gyomorpróbáló banalitások láttán a nézőnek az a balsejtése támad, hogy hátha Spielberg nem is csak afféle cinikus mágus, minden hájjal megkent mutatványos, de csakugyan komolyan veszi magát, és ami talán ennél is baljósabb: komolyan veszi őt a világ is, amely önámításainak méltó prófétáját tisztelheti benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5539