KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pompon klub

Huber Zoltán

Poms – amerikai, 2019. Rendezte: Zara Hayes. Írta: Shane Atkinson és Zara Hayes. Kép: Tim Orr. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Diane Keaton (Martha), Jacki Weaver (Sheryl), Celia Weston (Vicki), Alisha Boe (Chloe), Pam Grier (Olive). Gyártó: Rose Pictures / Mad As Birds / Entertainment One. Forgalmazó:   Szinkronizált. 91 perc.

 

Miközben a tinédzserek zsebpénzére hajtó komédiák egyre érettebben kezelik a célközönségüket, a nyugdíjakra utazó geronto-vígjátékok Másnaposok-átiratoktól (Last Vegas), altáji bohózatokig (Nagyfater elszabadul) mintha kételkednének az idősebb korosztály magasabb szellemi képességeiben. A pomponlány-egyletet alapító hetven pluszos hölgyek filmje is olyan, mint amikor valaki idegesítően lassan, kínosan artikulálva beszél egy nyálbuborékos aggastyánhoz.

A dokumentumfilmezés felől érkező brit Zara Hayes megrázó tényfeltáró alkotásaival ellentétben (Clothes to Die For, Secrets in the Mist) ezúttal látványosan kerüli a mélyebb vizeket, pedig magában a sztoriban bőven lenne potenciál. A napfényes nyugdíjas otthon disztópikus börtönkomplexumokat idéző szeniorgettója legalább annyira izgalmas lehetne, mint az idő formálta női test Hollywood környékén még mindig tabuként kezelt kérdésköre. A sportfilmes klisékből és közhelyes életbölcsességekből ácsolt film azonban épp csak a felszínen karolja az időskori szexualitás és a társadalmi mellőzöttség nagyon is fontos problémáit. Ha a szereplők egy-egy rázósabb témáról kezdenek beszélni, hirtelen váltással azonnal visszaterelnek minket a kiszámítható panelek és harmatgyenge poénok fertőtlenítőszagú purgatóriumába. Hiába a gagyit is méltósággal viselő Diane Keaton vagy a mindig imádnivaló Jacki Weaver: nem a kiváló színészgárdán múlik, hogy vészesen alulírt figurákba csak pillanatokra sikerül életet lehelni. A forgatás ellenben láthatóan remek hangulatban telt, ami egy-egy pillanatra a nézőre is átragad – ha másért nem is érte meg elkészíteni a filmet, legalább a színésznők együtt dolgozhattak. Az egy másik, jóval messzebbre vezető probléma, hogy ennél a forgatókönyvnél sokkal jobbat érdemeltek volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14176