KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halloween

Baski Sándor

Halloween – amerikai, 2018. Rendezte: David Gordon Green. Írta: David Gordon Green, Jeff Fradley és Danny McBride. Kép: Michael Simmonds. Zene: Daniel Davies. Szereplők: Jamie Lee Curtis (Laurie), Judy Greer (Karen), Andi Matichak (Allyson), Will Patton (Hawkins), Nick Castle (Myers). Gyártó: Blumhouse Productions / Miramax. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 105 perc.

 

A reboot, a remake, a prequel és a spin-off után újabb fogalommal kell a moziközönségnek megismerkednie: a képregényuniverzumokban évtizedek óta használatos retcon („retroactive continuity”) lényege a nem kívánatos történetszálak és idővonalak zárójelbe tétele. A Superman visszatérhez vagy a Hegylakó 3-hoz hasonlóan az új, sorban a tizenegyedik Halloween sem vesz tudomást a folytatásokról, és közvetlenül az 1978-as kultklasszikushoz kapcsolódik. David Gordon Green rendező vállalása nem csak annyi volt, hogy negyven évvel később veszi fel a történet fonalát, de az eredeti hangulatát, szellemiségét is igyekezett megőrizni, helyreállítva Michael Myers jelentősen megtépázott mumusrenoméját is. John Carpenter a maszkos gyilkos tetteit még nem racionalizálta, az elmegyógyintézetből megszökő férfi nála a kérlelhetetlen gonosz megtestesülése volt. A folytatások árnyalni próbálták a figurát, kinevezték a női főszereplő, Lauire testvérének, és egy ponton még a maszkot is levetették vele.

A Carpenter áldásával, és produceri, illetve zeneszerzői közreműködésével készült folytatás sikeresen tér vissza a gyökerekhez, és bár a történet gerincét érintetlenül hagyja (Michael újra megszökik, és újra szülővárosában kezd ámokfutásba), de közben kommentálja, és helyenként ki is fordítja a slasher műfaji konvencióit. Az eredetiben jórészt menekülésre kárhoztatott final girlről kiderül, hogy soha nem tette túl magát annak a bizonyos éjszakának az emlékén, és nem csak hogy várja, de kívánja is Michael szabadulását, hogy bosszút állhasson végre rajta. Green és írótársai szisztematikusan fordítják ki az eredeti ikonikus beállításait, jelezve, hogy a szerepek felcserélődtek, az üldözőből üldözött lett. Az új Halloween akarva-akaratlanul is kapcsolódik a tudat mélyére száműzött traumák feldolgozását sürgető feminista újhullámhoz (#metoo), ezért több mint szimbolikus, hogy a tehetetlen férfiak helyett három generációt képviselő nő, a nagymama, a lánya és az unokája közösen számolnak le a pince mélyére száműzött szörnnyel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13868