KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét elmék

Kovács Patrik

The Darkest Minds – amerikai, 2018. Rendezte: Jennifer Yuh Nelson. Alexandra Bracken regénye nyomán írta: Chad Hodge. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Amandla Stenberg (Ruby), Harris Dickinson (Liam), Skylan Brooks (Dagi), Miya Cech (Zu). Gyártó: 21 Laps Entertainment. Szinkronizált. 104 perc.

 

Hiába fogyatkozik rohamosan a young adult-mozik iránti érdeklődés, Hollywood továbbra is igyekszik hasznot húzni Az éhezők viadalával hajdan csúcsára érkezett ciklusból. Az álomgyáriak ezúttal Alexandra Bracken Sötét elmék című regényét formálták mozgóképpé, ám a produkció korántsem tűnt sikervárományosnak: már az eredeti lektűr is a YA-históriák kliségyűjteménye, ráadásul a direktori széket egy kevés rutinnal bíró animációs rendező, Jennifer Yuh Nelson (Kung Fu Panda-sorozat) foglalta el. A tinédzserhősök köré szőtt negatív utópiák akkor igazán figyelemreméltók, ha a mának is üzennek, a Sötét elméktől azonban távol áll a társadalomtudatos rétegzettség. A szuperképességekkel megáldott hősnőt a film elején „rehabilitációs” táborba zárják, mert a kormány – számos más társával együtt – veszélyforrást lát benne. Ennek örvén a Sötét elmék könnyűszerrel reflektálhatna Trump elnök migrációs politikájára, ám a szkriptet jegyző Chad Hodge nem csapja le a magas labdát: a mozi szinte rögtön a bonyodalmak felvázolásával indul, és a tábori körülmények illusztrálására is csupán néhány percet szán. Így aztán a történet javát az tölti ki, ami a regényben sem túl izgalmas: az ifjú protagonisták szerelmi szállal megtoldott bolyongása.

Hodge végül elveszti a vámon, amit a réven nyert: hiába szab az első perctől feszes iramot a cselekménynek, a hatástechnikailag egysíkúan megvalósított jelenetek és a visszatérő konfliktusok (az író legalább ötször állítja hősnőjét a „hazatérni vagy sem” dilemmája elé) láttán hamar lankadni kezd a nézői figyelem. A szerény büdzséből adódóan a látványvilág sem túl markáns, a szüzsében pedig Az erő krónikája, a Stranger Things és a Logan motívumaira ismerhetünk – ám ezúttal minden kisstílű, akár egy sorozat pilotepizódjában, amely talmi szemfényvesztéssel próbálja magához édesgetni közönségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13813