KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

David Lean-klasszikusok

Benke Attila

Híd a Kwai-folyón (Bridge on River Kwai) – angol–amerikai, 1957. Szereplők: William Holden, Alec Guiness, Sessue Hayakawa. 161 perc.

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) – angol–amerikai, 1962. Szereplők: Peter O’Toole, Alec Guiness, Anthony Quinn. 227 perc.

Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment.

 

David Lean neve a páratlan igényességgel megrendezett irodalmi adaptációkkal, illetve drámai, ugyanakkor tudományos pontossággal elkészített történelmi és életrajzi filmekkel forrt össze. Lean első mesterműve a Kései találkozás románca volt a második világháború után, majd remekmívű Dickens-adaptációkkal folytatta, hogy az ötvenes évek második felétől – immár Hollywoodban – sorra forgassa kosztümös klasszikusait, melyek közül talán a Híd a Kwai-folyón és Arábiai Lawrence a legnevezetesebb.

A Híd a Kwai-folyón A majmok bolygóját is jegyző Pierre Boulle regénye alapján készült, és egy második világháborús burmai japán hadifogolytáborban játszódik, míg az Arábiai Lawrence az első világháború alatt az Oszmán Birodalom ellen kirobbant arab felkelésben aktív szerepet vállaló brit hadnagy, T. E. Lawrence feljegyzéseit fordítja át kalandfilmbe.

A két mű teljesen más perspektívát érvényesít: míg az egyhelyszínes Híd... inkább a passzív ellenálló Nicholson ezredes (Alec Guiness), a forróvérű Shears (William Holden) és a japán Saito (Sessue Hayakawa) ezredes konfliktusára épít, addig a nagyvolumenű, epikus Arábiai Lawrence címszereplője (Peter O’Toole) identitásváltozását mutatja be. Lean műveit viszont összeköti, hogy a korabeli, megfáradt és steril hollywoodi kosztümös filmekhez képest „élnek”, mely egyfelől annak köszönhető, hogy Lean nemcsak az autentikusság látszatát kívánta fenntartani, hanem valóban eredeti helyszíneken forgatott: A Híd a Kwai-folyón jeleneteit javarészt Ceylonban, míg az Arábiai Lawrence-t Marokkó és Jordánia mesés sivatagjaiban vették fel.

Jóllehet, a korszak amerikai stúdióinál bevett gyakorlatnak számított európai helyszíneken forgatni a gyártási költségek csökkentése végett, ám például a Kleopátra vagy A Római Birodalom bukása attól még avítt, teátrális darabok, hogy a spanyol pusztában készültek. David Lean azonban képileg is érdekessé teszi történeteit a vágással és a kameraszögekkel. A Híd a Kwai folyón emlékezetes jelenete, mikor Alec Guiness ezredesét megbüntetik, s vérző orral egész éjszaka vigyázban kell állnia. A kissé megdöntött kamera azonban felnéz rá, így szerencsétlen, legyőzött fogoly helyett méltóságteljes hősként látjuk a fegyvertelenül is bátran ellenálló brit parancsnokot.

David Lean klasszikusai a szó legnemesebb értelmében hősfilmek, melyek mellőzik a mesterkélt pátoszt és a hatásvadász heroizmust, és arra koncentrálnak, hogy válsághelyzetben az egyén miként tudja megőrizni erkölcsi tartását. Így a Híd a Kwai-folyón, s főleg az Arábiai Lawrence nagyon aktuális darabok manapság, mikor a Közel-Keleten ismét háború dúl, a nyugati ember pedig egyelőre sajnos távolról sem a hős szerepét tölti be.

Extrák: Werkfilmek, beszélgetés William Holdennel és Alec Guiness-szel, a Híd a Kwai-folyón John Milius filmrendező szerint. Képgaléria. A két film két külön kiadvány.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13062