KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Róma körül

Baski Sándor

Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta: Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70 kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata, kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11754