KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Füles

Varró Attila

Scoop – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Remi Adefarasin. Szereplők: Scarlett Johansson (Sondra Pransky), Hugh Jackman (Peter Lyman), Woody Allen (Sid Waterman), Ian McShane (Strombel). Gyártó: Ingenious Media / Perdido / Focus Features. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 96 perc.

 

Woody Allen folyamatban lévő londoni bűntrilógiáját a Match Point meglepően fagyos és keserűmandula-szagú Patricia Highsmith-utánérzését követően egy könnyed misztikus vígjátékkal folytatja: a Füles egyfajta régi vágású édeshármas a screwball komédiák, a hitchcocki gázláng-thrillerek és az idén hetven esztendős mester bájos május-december románcfilmjei (Manhattan, Hannah és nővérei) között. Az állítólag egyenesen az előző opus főszereplőnőjére írt történetben lelkes diákújságíró hősnő angliai vakációja során összefut valami frissen elhunyt helyi sztárzsurnaliszta szellemével egy bűvészdobozban, aki felfedi előtte a rejtélyes tarot-kártyás gyilkos személyét, és önálló nyomozásra buzdítja. A bűnfelderítés soványka meséje kezdettől belefullad az Allentől szinte kötelezően elvárt párbeszédsziporkák epizódözönébe, amit egy idő után már a finom kis háromszögtörténet sem képes összefogni (a hősnő ugyanis egyfelől beleszeret az elsőszámú gyanúsított délceg arisztokratájába, másfelől alig titkolt vágytárgy lesz a nyomozótársul szegődő kivénhedt bűvész számára, aki hamis apa-szerepében egyre elszántabban próbálja bebizonyítani riválisa bűnösségét). A Fülesben némiképp szívszorító módon fordulnak ki a keretként használt hagyományos zsánerformulák: szemben a screwball-stratégiával Allen régi jó poénjait következetesen kirekeszti a szerelmi kapcsolatból (megtartva őket Scarlett Johanssonnal folytatott saját dialógusai számára), a „gyilkos-e a férfi, akit szeretek?” hagyományos thriller-kérdését pedig már szinte a nyitójelenettel megválaszolja, hatástalanítva a későbbi vörös heringeket. Ha a film helyenként működik is, megidézve a „korai, vicces” elődök szarkasztikus szellemét („Eredetileg zsidó vagyok, de aztán áttértem, és önimádó lettem”), összességében olyan, mint a rendező által megformált kisstílű mágus színpadi fellépései: a trükkök ezerszer látottak, kilóg mögülük a méretes lóláb, sőt néha mintha még maga a maestro is meglepődne, hogy sikerülnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8811