KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tíz perc – Cselló

Korcsog Balázs

 

Az immár kétszer Tíz perc folytatja a szkeccsfilm-összeállítások régi, jól bevált (valamikor a filmművészet nagykorúvá válásának idejéből eredő) hagyományát. A (két) film magyar címe azonban kissé megtévesztő: az eredeti címben (Ten Minutes Older) ugyanis korántsem az iskolai szünetről, a tízpercről van szó, hanem arról, hogy tíz perc múlva, tíz perccel később, vagyis a kisfilm elteltével öregebbek, pontosabban tíz perccel idősebbek lettünk/leszünk. Ám Tíz perc alatt nemcsak mi idősödünk, hanem maga a film is: a film maga az „idősödés”, vagyis hogy a filmképek megvalósulnak, kiteljesednek – filmidővé válnak.

A világhírű kortárs filmrendezők tízperceseinek első sorozata, a Trombita hét rövidfilmből (többek között Aki Kaurismäki, Werner Herzog, Jim Jarmusch és Wim Wenders egy-egy munkájából) állt. Az újabb szkeccs-füzér, a Cselló immár nyolc részét ugyanúgy hullámzó víztükröt ábrázoló képek és a rendezők aláírásai fűzik össze (a tízpercesek rövid „tízperceiként”), mint a Trombita darabjait, csak éppen nem trombitás, hanem csellós (gordonkás?) zenei aláfestéssel. A filmeket éppúgy az idő motívuma és tematikája köti össze: a Trombita és a Cselló is az idő problémájának körüljárása, az időproblematika egy-egy szeletének megragadása. A kétszer Tíz perc ebben az értelemben is „idősödés”.

A Cselló nyolc tízpercese közül Mike Figgis négy képmezőre osztott kísérleti rövidfilmjét, Jiři Menzel (Rudolf Hrusinsky alakításaira épülő) cseh filmtörténeti retrospektívjét, és Szabó István „késeléses/férjgyilkos”-történetét is sikerületlen alkotásnak érzem. Claire Denis vonatos sztorija finomkodó francia társalgási dráma, Godard pedig a már évtizedek óta megszokott formáját hozza. A nyolc szkeccsfilm közül Bertolucci Víztörténetét, Schlöndorff Megvilágosodását és Radford Csillagfüggőségét emelhetjük ki. Az olasz rendező kisfilmje amolyan igazi bertoluccis giccs. Indiai fiú, olasz leány. Agg pásztor a fa alatt. Elszakadás, megtérés, satöbbi. De azért szép. Schlöndorff rövidfilmje filozófiai traktátus az időről, egy szúnyog nézőpontjából és röptét követő kameramozgással, illetve tóparton nyaraló kövér német turisták családi konfliktusaival ellenpontozva. Michael Radford filmje egy zseniális ötletre épülő és remekül kidolgozott sci-fi etűd, melyben a hibernált űrutazás után a középkorú űrhajós visszatér a Földre – nála öregebb, már aggastyán fiához.

Hogy mi tehát a legújabb szkeccsfilm-művészet? A Trombita és a Cselló találkozása –, no nem a boncasztalon, csupán – a filmvásznon, illetve filmszalagon. Vagy ott sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2280