KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

A kimondhatatlan című képregény

A tavalyi Filmvilág-stripeket jegyző Dudás Győzőnek jutott ideje egy hosszabb munkára is: a nehezen megjegyezhető címet kapott Perisztaltikhoszeia az antik görög eposzok paródiáját kínálja. Szórakoztató, vérbő, fordulatos történet a mitikus ókorból, amelyet elsősorban hősábrázolása tesz „szerzőivé” és egy cseppet nehezebben befogadhatóvá. A magát filozófusnak hazudó, egyébként hivatásos ingyenélőként lébecoló Perisztaltikhosz igazi antihős, aki mindig a könnyebb ellenállás felé megy, gátlástalanul kihasználja a környezetében élők hiszékenységét, és sportot űz abból, hogy elcsábítsa az összes falubeli szépasszonyt. Mikor Athéné és Árész olümposzi fogadása miatt Perisztaltikhosznak hősies hadvezérré kellene változnia, ő pontosan ugyanolyan marad, mint addig. Rengeteget utazik, megismer számos mitikus hőst, de jellemfejlődésre ne számítsunk. Így aztán az epizodikus szerkesztésű történet tulajdonképpen egy rémesen ellenszenves fickó köré épül. Mindez felfogható műfaji idézetként is: az ókori mondák hősei ennél cifrább dolgokat is csináltak, gondoljunk csak az erőszaktevő Zeuszra vagy a családirtó Héraklészre.

Ezzel Dudás újabb szempontot vet föl, igaz, a képregény nem erről szól, ennél könnyedebb darab. Mégis azon kezdtem gondolkodni, hogy az antik mesekincset hogyan olvassuk újra a #metoo és hasonló folyamatok után, a tisztességes szexuális viselkedésről szóló aktív párbeszéd éveiben? Milyen hősökről tanultunk gyerekként az iskolában? Elmagyarázta bárki, mi történt Zeusz és Európé, Thészeusz és Ariadné között? Ma olvasva ezek a kérdések tűntek a legfontosabbnak a Perisztaltikhoszeiában, és kicsit sem zavar, hogy Dudás Győző remek kis kötetében mindez csak mellékzönge.

Dudás Győző: Perisztaltikhoszeia. Fekete-fehér, puhafedeles, 120 oldal. Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány.

 

Mesék az ágy alól

Lakatos István tíz éve számít az egyik legtehetségesebb magyar képregényalkotónak. Szokás mondani róla, hogy túl ritkán rajzol képregényt, rövidebb munkáit tartalmazó gyűjteményes kötete alapján viszont életműve nem is olyan soványka. A könyv első felében olvasható, 2008 és 2013 között készült képnovellák mindegyike nagyon erős, közülük nem egy (a Miserere homine, a Lencsilány és a Kisgömböc) kis remekmű. Lakatos stílusa egyedülálló, és itt nem is sokat emlegetett és gyakran másolt, „gótikus” rajzaira gondolok, hanem a lelki fájdalom, a rossz közérzet, a belső elveszettség alapélményeinek megmutatására. Az alkotó komolysága nem egyszólamú: hol iróniával, hol részvéttel és megértéssel párosul, és a kiútkeresés igénye mozgatja. Terápiás képregényeket olvasunk, könnyű megoldások, falvédőbölcsességek nélkül.

Az egyetlen fájdalmam, hogy a legutóbbi évek Lakatos-képregényei a régebbi munkákhoz képest tét nélküli bohóckodásnak tűnnek. Nem rosszak ezek sem, de bízom benne, hogy a szerzőnek lesz még ideje és energiája elmélyülni valamiben. A Mesék az ágy alól egy fontos alkotó eddigi műveit gyűjti össze, karcsú és szép, de fajsúlyos kötet.

Lakatos István: Mesék az ágy alól. Színes, keményfedeles, 96 oldal. Kiadó: Kaméleon Komix.

 

Jodorowsky főműve

Alejandro Jodorowskyt 1973-ban kérték fel, hogy rendezzen moziadaptációt a Dűnéből, ám az elátkozott filmterv soha nem valósult meg, Jodorowsky és látványtervezője, Moebius viszont a koncepció számos elemét átmentették nagyszabású sci-fi képregénysorozatukba. Ez volt a nyolcvanas évektől megjelenő Incal, Jodorowsky összefüggő fantasztikus-ezoterikus univerzumának alapköve, amelynek első kötete most jelent meg magyarul.

Az Incal nem fog mindenkinek tetszeni, mert a pszichedelikus lüktetés és a kegyetlen irónia jellegzetesen poszt-68-as egyvelege máshogy tabusértő és máshogy humoros, mint amire 2018-ban igazán fogékonyak vagyunk. Aki nem vak, annak mégis egyértelmű, hogy különleges és eredeti művel van dolgunk. A főhős, John Difool csillagközi vesszőfutása nem is olyan érdekes, sokkal izgalmasabbak Moebius groteszk figurái és futurisztikus tárgyi világa, az Yves Chaland által kidolgozott bámulatos színhatások, és persze az író technomágikus popfilozófiája.

Alejandro Jodorowsky – Moebius: A sötét Incal. Színes, keményfedeles, 48 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.

 


 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13668