KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tomb Raider

Baski Sándor

Tomb Raider – amerikai, 2018. Rendezte: Roar Uthaug. Írta: Geneva Robertson-Dworet és Alastair Siddons. Kép: George Richmond. Zene: Tom Holkenborg. Szereplők: Alicia Vikander (Lara Croft), Walton Goggins (Vogel), Daniel Wu (Lu), Kristin Scott Thomas (Ana), Dominic West (Richard). Gyártó: MGM / Warner Brothers. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

A hollywoodi közhangulat és a filmes trendek változásainak regisztrálásához aligha kínálkozik tökéletesebb alkalom egy játékadaptáció felújításánál. Minden idők egyik legnépszerűbb kalandjáték-karaktere, a popkulturális ikonná lett Lara Croft 2001-ben költözött át először a filmvászonra, magával hozva fegyvertárának két legfontosabb kellékét, a forrónadrágot és a dupla d-kosaras melltartót. Tizenhét évvel később már szó sem lehet róla, hogy az Angelina Jolie-t váltó, nála jóval filigránabb alkatú Alicia Vikander kizárólag a testi adottságaival próbálja meg elvarázsolni a célközönséget. Az ő Larája illedelmesen felöltözve futja, mássza és ugrálja végig a játékidő nagy részét, ráadásképpen nem is luxuskastélyokban üti el a két egzotikus bevetés közti időt, hanem Észak-Londonban biciklifutárkodik, sőt még a küzdősportokban sem verhetetlen.

Az új Tomb Raider kétségkívül földközelibb elődjeinél, műfajrevízióról azonban szó sincs. Croftot már a reboot alapjául szolgáló 2013-as játékban is szolidabbra dizájnolták, de ott egy komplett expedíció keretében, társakkal együtt jut el a távoli Yamatai szigetére. A filmverzióban a dramaturgiailag egyszerűbb, de praktikusabb megoldást választják, Lara a játékidő nagyrészében egyedül száll szembe a konkurens sírrablókkal, ami tökéletes alkalmat kínál a játékmenet emlékezetesebb állomásainak reprodukálásra. Croft apakomplexusa már a 2001-es adaptációban is hangsúlyos volt, most még fontosabb szerep jut neki abban, hogy a nézőt meggyőzze róla, nem egy csinos pixelavatár tét nélküli kalandjait követi, hanem egy sebezhető, hús-vér emberért drukkolhat. A norvég Roar Uthaug filmje annyival sikeresebb az első két adaptációnál, amennyivel Vikander tehetségesebb Jolie-nál, de ez csak arra elég, hogy a „felesleges Indiana Jones-epigonok” toplistáján eggyel előkelőbb helyen szerepeljen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13654