KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vonat Busanba – Zombi expressz

Sepsi László

Busanhaeng – koreai, 2016. Rendezte: Yeon Sang-ho. Írta: Park Joo-suk. Kép: Lee Hyung-deok. Zene: Jang Young-gyu. Szereplők: Jung Yu-mi (Seong-kyeong), Gong Yoo (Seok-woo), Kim Su-an (Su-an), Ma Dong-seok (Sang-hwa), Ahn So-hee (Jion-hee). Gyártó: Next Entertainment World. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 118 perc.

 

Általában a közlekedési eszközökön játszódó horrorfilmek egyik legfőbb erénye, hogy olcsók: egyetlen szűkös belső képes egyszerre megadni a sebesség és a kiszolgáltatottság érzetét, függetlenül attól, hogy maszkos gyilkosok portyáznak a vagonok közt vagy kígyók szabadultak el a fedélzeten. De a Snowpiercer apokaliptikus zakatolását zombikkal kombináló Vonat Busanba nem a büdzsét akarja lefaragni az utastérbe szorított öldökléssel: miközben feszültségforrásként ötletesen kihasználja a vonat belső terének adottságait (nyíló-csukódó ajtók, kúszás-mászás a csomagtartó polcon), a száguldás a kötött pályán és a katasztrófa sújtotta állomások nagytotáljai egyszerre hoznak lendületet és grandiozitást Yeon Sang-ho akcióhorrorjába.

Ugyanakkor az, hogy pár éven belül egy újabb dél-koreai blockbuster választotta helyszínéül és központi motívumául a világégés után is tovább száguldó vonatot, nem csupán a jármű adottságai és a műfaji hatáskeltő elemek viszonya felől nézve tanulságos. A Vonat Busanba, épphogy felskiccelt, egyértelmű társadalmi osztályokhoz sorolható karaktereivel újra egy világrend végéről beszél, amelyben a vonat adottságai visszautalnak a modernitás néhány jellemzőjére, tagoltsága megfeleltethető az osztálylétrának, száguldása pedig az ipari forradalmak utáni gyorsulás tapasztalatának. A vonatban rekedt, együttműködésre alig képes kisközösséget fenyegeti a fertőzöttek biomasszája, amely a film egyik visszatérő motívumaként szó szerint beömlik a gyenge védelmet nyújtó plexiüvegen át: belül egy fenntarthatatlan, előre rögzített szerepekre épülő rendszer, odakint a differenciálatlan, minden identitást felszámoló tömeg. Hasonlóan a közelmúlt olyan (poszt)apokaliptikus fikcióihoz, mint a Kiéhezettek vagy Joe Hill Spórája, a Vonat Busanba is a gyerek-motívumban látja meg a fényt az alagút végén: a vonatot ki kell siklatni, de valami talán még lehet utána.

Sepsi László


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13600