KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A kilencedik légió

Baski Sándor

Centurion­ – brit, 2010. Rendezte és írta: Neil Marshall. Kép: Sam McCurdy. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Michael Fassbender (Quintus Dias), Dominic West (Virilus), Olga Kurylenko (Etain), David Morrissey (Bothos), Ulrich Thomsen (Gorlacon). Gyártó: Celador Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 97 perc.

 

Neil Marshall rendezőt pár éve még a brit horror egyik megújítójaként ünnepelték a hozzáértők, a valóban stílusos és idegtépő The Descent – A barlang után azonban egy paródiának is beillő, nagyköltségvetésű poszt-apokaliptikus hommage-filmmel (Végítélet) rombolta le a reputációját. A kilencedik légióval látszólag egy újabb műfajban próbálja ki magát – kosztümös akciófilm a Gladiátor és a 300 után szabadon –, a látványos külsőségek mögött azonban ezúttal is kedvenc alaptémáját, az üldözést-menekülést variálja, mindezt főként az üldözöttek perspektívájából bemutatva. A Démoni harcosok farkasemberei, a The Descent barlangi szörnyei és a Végítélet kannibál punkjai után ezúttal egy kelta törzs, a piktek tagjai alakítják a vérszomjas vadászok szerepét. Akik menekülnek: a Római Birodalom Britanniába vezényelt kilencedik légiójának életben maradt katonái, mélyen az ellenséges vonalak mögött rekedve, idegen terepen.

Marshall ezúttal sem bonyolítja túl a történetet (ő jegyzi a forgatókönyvet is), a játékidő nagy része epileptikus vágásokkal prezentált üldözési- és harcjelenetekből áll. Előbbiek meglehetősen fantáziátlanok (az elcsépelt „ugrás a vízesésbe” szekvenciát sem sikerült kihagyni), utóbbiak pedig szó szerint tocsognak a vérben, felülmúlva a rendező korábbi munkáinak brutalitását is. Csakhogy míg A barlang esetében a gore a horrorfilmes eszköztár hatékony eszköze volt, a felhasadó koponyák és a kiömlő belek itt csak olcsó látványosságként szolgálnak. A kilencedik légió legnagyobb baklövése azonban az, hogy nem tud, vagy nem akar olyan karaktereket teremteni, akikért a néző őszintén szoríthatna. Nem derül ugyanis ki, hogy a megszállóként érkező rómaiak – a Michael Fassbender által alakított, társainál egy árnyalatnyival szimpatikusabb Quintus Dias-t is beleértve –, mennyiben lennének különbek, mint az otthonukat védelmező piktek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10256