KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
• Turcsányi Sándor: Vlastimil Brodský (1920–2002)
MAGYAR FILM
• Vaskó Péter: Keleten a helyzet Magyar közönségfilm
• Stőhr Lóránt: Álomgyár álmodói Beszélgetés Hirsch Tiborral, Schubert Gusztávval és Varga Balázzsal
• Zachar Balázs: Reklámtigrisek A spottól a játékfilmig
MÉDIA
• Székely Gabriella: A köz, a jó, meg a televízió Beszélgetés Gombár Csabával, Horvát Jánossal és Tímár Jánossal
• R. Hahn Veronika: Fentebb stíl BBC és közszolgálat
• Róka Zsuzsa: A Köztársaság televíziója Francia képszabadság

• Bikácsy Gergely: Húsosfenékkel a sajttortán Ferreri nitrátnői
• Csantavéri Júlia: Hatvannyolcasok Új olasz filmek
• Pintér Judit: A filmtörvény kapujában Azúr mozik
KULTUSZMOZI
• Hungler Tímea: Képáldozat Michael Powell: Peeping Tom

• Ádám Péter: A mélység virtuóza William Wyler
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nők a kult mögött Claudia és Mónika

• Halász Tamás: Mozdulatok a szabadban Brit táncfilmek
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Le a Földről Mediawave
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Merülő forraló Ulrich Seidl: Kánikula
• Zoltán Gábor: Befejezetlen útitörténetek Michael Haneke: Ismeretlen kód
• Herpai Gergely: Választási hadjárat George Lucas: Star Wars II. – A klónok támadása
• Muhi Klára: Már nem pancsol Fonyó Gergely: Na végre, itt a nyár!
DVD
• Pápai Zsolt: Múltunk diszkrét bája Fred F. Sears: A repülő csészealjak támadása
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Iris – Egy csodálatos női elme
• Takács Ferenc: Rabold a nőt!
• Tosoki Gyula: Penge 2
• Kovács Marcell: Pókember
• Ádám Péter: Isten nagy, én kicsi vagyok
• Köves Gábor: Tiszta ügy
• Mátyás Péter: Szitakötő
• Baross Gábor: A pokoli torony balekjai
• Varró Attila: A fehér léggömb
• Pápai Zsolt: Gépállat SC

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Young Adam

Köves Gábor

 

Az időjáráshoz (ködös-csapadékos), a helyszínhez (Skócia) és a korhangulathoz (ötvenes évek) remekül illő zene (feszült, vészjósló) kísér utunkon: monoton munkásélet monoton ingázással a kikötőtől kikötőig közlekedő komphajó fedélzetén, tökéletes menedék egy olyan egykedvű kábultságban és érinthetetlen elszigeteltségben tengődő anti-hősnek, mint Joe, Alexander Trocchi, a beat-nemzedék glasgowi születésű írójának teremtménye. A William Burroughs és Leonard Cohen barátjaként is számon tartott Trocchi rövid, ám eseménydús élete önmagában is filmre kínálkozik, nálunk például ismeretlen kultuszának azonban jó szolgálatot tehet David Mackenzie rendező jól sikerült filmje is, mely az író 1954-ben megjelent regényének elegáns, szöveghűnek tartott adaptációja. Joe története egy vízihulla felbukkanásával kezdődik, mielőtt azonban még feltűnne a vízen lebegő női holttest, a kamera alaposan végigpásztázza a csatornafenék élettelen, hulladékokat rejtő víz alatti világát, mintegy megadva ezzel a film várható hangulatát, mely nem is igen tér el a nyitó képsor keltette várakozásoktól. Hogy mi történt a lánnyal, s mi köze mindehhez a hallgatag Joe-nak, a történet jelenidejét megszakító, flash-backbe csomagolt emléktöredékekből válik lassan nyilvánvalóvá, aki azonban valamiféle krimiszerű nyomozásra számít, mélyen csalódni fog. Joe múltbeli kapcsolatainak részletei és a munkaadója felségével folytatott viszonyának bemutatása egyes-egyedül a férfi természetét, céltalansága, önzősége és lelki bénultsága ellenére is karizmatikus egyéniségét hivatott hangsúlyozni. Joe olyan, a szükségleteinek élő ember, akinek önzőségébe belefér az örömszerzés is, mindaddig, amíg az nem ütközik saját igényeivel. Az étkezésnek látszólag pont ugyanolyan szerepe van az életében, mint a szexnek, az egyedüllétnek, mint a társas együttlétnek: Joe világának legszembetűnőbb ellentmondása épp e visszataszító öntörvényűség vonzerejében rejlik. Lehetetlen eldönteni, kivel van dolgunk: példaképpel vagy gonosztevővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2404