KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
• Turcsányi Sándor: Vlastimil Brodský (1920–2002)
MAGYAR FILM
• Vaskó Péter: Keleten a helyzet Magyar közönségfilm
• Stőhr Lóránt: Álomgyár álmodói Beszélgetés Hirsch Tiborral, Schubert Gusztávval és Varga Balázzsal
• Zachar Balázs: Reklámtigrisek A spottól a játékfilmig
MÉDIA
• Székely Gabriella: A köz, a jó, meg a televízió Beszélgetés Gombár Csabával, Horvát Jánossal és Tímár Jánossal
• R. Hahn Veronika: Fentebb stíl BBC és közszolgálat
• Róka Zsuzsa: A Köztársaság televíziója Francia képszabadság

• Bikácsy Gergely: Húsosfenékkel a sajttortán Ferreri nitrátnői
• Csantavéri Júlia: Hatvannyolcasok Új olasz filmek
• Pintér Judit: A filmtörvény kapujában Azúr mozik
KULTUSZMOZI
• Hungler Tímea: Képáldozat Michael Powell: Peeping Tom

• Ádám Péter: A mélység virtuóza William Wyler
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nők a kult mögött Claudia és Mónika

• Halász Tamás: Mozdulatok a szabadban Brit táncfilmek
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Le a Földről Mediawave
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Merülő forraló Ulrich Seidl: Kánikula
• Zoltán Gábor: Befejezetlen útitörténetek Michael Haneke: Ismeretlen kód
• Herpai Gergely: Választási hadjárat George Lucas: Star Wars II. – A klónok támadása
• Muhi Klára: Már nem pancsol Fonyó Gergely: Na végre, itt a nyár!
DVD
• Pápai Zsolt: Múltunk diszkrét bája Fred F. Sears: A repülő csészealjak támadása
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Iris – Egy csodálatos női elme
• Takács Ferenc: Rabold a nőt!
• Tosoki Gyula: Penge 2
• Kovács Marcell: Pókember
• Ádám Péter: Isten nagy, én kicsi vagyok
• Köves Gábor: Tiszta ügy
• Mátyás Péter: Szitakötő
• Baross Gábor: A pokoli torony balekjai
• Varró Attila: A fehér léggömb
• Pápai Zsolt: Gépállat SC

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lövések a Broadwayn

Makai József

A legbölcsebb kínai, Mao elnök – sőt, a Négyek Bandája en bloc – elégedett volna: végre egy mozi, amelyik autentikusan és következetesen leszámol a büdös értelmiséggel (ahogy a Kulturális Forradalom idején nevezni szerették ezt a gyanús képződményt). A maoisták köztünk vannak, ugye, és ők bizony tódulni fognak, hogy megnézzék, mennyire – és milyen könnyen! – teszi nevetségessé Woody Allen a gyűlölt ellenséget: kacagni fognak és örülni. Nem vagyok az a kimondott maoista alkat, de én is kacagtam és örültem. Woody mester kiváló filmet készített (ismét, teszem hozzá W. Allen-rajongóként).

Az USA-beli szesztilalom még mindig inspiráló trauma. Emlékezzünk: szeszcsempészeten gazdagodott meg a Keresztapa Corleone családja; Sergio Leone – erősen az olasz maffia-mitológia képére formált – zsidó bűnszövetkezete (Robert de Niro mint kivénhedt gengszter) is belenyúlt a mézesbödönbe a Volt egyszer egy Amerikában; Billy Wilder örökbecsűjében, a Van, aki forrón szereti-ben Kertész és Lemmon, két jó barát is egy korabeli kerozint felszolgáló csehóban muzsikál, majd menekül, ésatöbbi.

Woody Allen beállt a sorba és hamar elunta: a szesztilalom idején – teli a kád itókával – is létezik már a szórakoztatóipar, tönkremennek a színházak, eltűnnek a produkciók, a Broadway a golyózáporban is zsong, mint a szorgos kaptár. Megannyi hasonlóság áldatlan állapotainkkal: ha nincs szponzor, előadás nyista. A pénznek pedig szaga van ugyan, de mosható, kompromisszumot köt producer és bűnöző. Ugye, milyen ismerős, mindenki kapásból öt példát... De ennek most, úgy fest, így kell lennie.

Csak a művész, az értelmiségi, az nem nyughat: elfogadja a pénzt, de lelke háborog – nyilván keveset kapott –, tehetségtelen, de alkot; ismét csak rengeteg asszociáció ugrik be, hát nem aranyos? Semmi sem változik. Woody is örök, annyira tud filmet csinálni, hogy az már fáj. A Férjek és feleségek és a Rejtélyes manhattani haláleset ideges vállkamerája után ez a mozi – hiszen más kép nem élt volna meg – szépen, mívesen van megcsinálva (nem csak képileg és dramaturgiailag, jó ennek minden kockája).

A tehetség ritka halálos kór, derül ki végül, a boldog vég pedig annyi, hogy egy alkalmatlan ember feladja és visszavonul. Éppen idejében, de így is marad elég.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=201