KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

©vejk, a derék katona 1–2.

Csillag Márton

Dobrý voják Švejk; Poslušně hlásím – csehszlovák, 1956, 1957. Rendezte: Karel Steklý. Szereplők: Rudolf Hrušínský, Svatopluk Beneš, František Filipovský. Forgalmazó: RTL Filmklub. 202 perc.

 

Nyílt filmszakmai titok, hogy a ©vejket legalább olyan nehéz megfilmesíteni, mint a Bibliát, mert nem elég, hogy Jaroslav Haąek klasszikus regénye is tele van hétköznapi emberekkel és velük megeső csodákkal, de ráadásként Josef Lada illusztrációi nem megkönnyítik, hanem egyenesen megnehezítik az adaptátor dolgát, hiszen nagyobb kihívás olyan figurát vászonra vinni, akinek ábrázatát a fél világ ismerni véli (lásd: ©vejk), mint olyanét, akit mindenki ismer, de nem rendel hozzá konkrét arcvonásokat (lásd: Jézus). Karel Steklý rendező klasszikus megoldással válaszolt erre a kihívásra: a tökéletes jelmezhez, sminkhez és díszletekhez tökéletes színészeket választott, és bár a forgatókönyv cselekménye jóval soványabb a regényénél, a film annyira hűen tolmácsolja a könyv hangulatát, hogy az embernek azon nyomban kedve lenne legurítani egy korsó smíchovi sört, vagy meghúzni egy vonat vészfékét.

Az 1956-ban, illetve 1957-ben forgatott Haąek-adaptáció egyik legnagyobb erőssége a nagyszerű karakterszínészek szerepeltetése, hiszen a címszereplő személyén keresztül összekapcsolt kis történeteknek a hiteles figurák adnak életet, a történelmi helyzet pedig csak hab a tortán. Ráadásul igen jól felvert, édes habocska, a filmek készítése idején, a szocializmus építése közepette ugyanis a klérus és a monarchia kifigurázása új értelmet nyert: egy részeges prédikáció a császári család nagyságáról egyszerre bírt nosztalgikus és osztályharcos felhanggal, a felhőtlen, következmények nélküli komédiázás pedig jót tett a film hangulatának. Ízléstelen tréfákról azonban, miként a regényben, itt sincsen szó. Steklý a klasszikus hollywoodi rendezőkre (Lubitsch, Wilder) jellemző arányérzékkel gúnyol ki és kelt együttérzést, így mutatva be a történetben rejlő szomorú (vagy éppen gyönyörű) kettősséget: a humánum szerény győzelmét az embertelen világháborús időkben.

A címszereplő Rudolf Hruąínský árnyalt alakítása a mellékszereplők pazar magánszámai (kiemelve a tábori lelkész Al Pacino és John Turturro legjobb pillanatait lepipáló játékát) mellett is a történet középpontjában marad, sőt újraértelmezi a szellemi kihívásokkal küzdő ©vejk figuráját: nem szimpla jóhiszemű lököttként mutatja be, hanem felelős emberként, akinek a civil mindennapokban megvan a magához való esze, a rendkívüli idők azonban rendkívüli képességet hoznak ki belőle – a túlélés képességét. Ez a film jóval több tehát mozgó képeskönyvnél, miként maga a regény is több történelmi lenyomatnál: az emberiség egyik legfontosabb küzdelmének, az egyéni hülyeségnél is nagyobb társadalmi hülyeség legyőzésének krónikája.

Extrák: kisfilm a karakterről és a film készítéséről, képgaléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9060