KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Proust – filmen

N. N.

 

Az eltűnt idő nyomában a hatvanas évektől kezdve vonzotta a filmgyártókat és a filmalkotókat. Truffaut-nak a Jules és Jim után ajánlották fel a remekmű filmrevitelét, ő azonban elutasította a lehetetlen vállalkozást. Igen: Mission Impossible – e hangzatos és inkább bűnügyi szakkifejezéssel illette a tervet. Joseph Losey viszont hosszú évekig foglalkozott vele, a forgatókönyvet természetesen Harold Pinter írta volna, aki a gyártó cégtől egy évi fizetést kapott csupán azért, hogy a Proust-művet gondosan újraolvassa. Aztán Pinter is úgy látta, az „adaptáció”, a „képeskönyv-jelleg”, az „irodalmi ismeretterjesztés” mindennél szörnyűbb veszélye ólálkodik a terv körül, és visszalépett – Losey-val együtt. Megkockáztatjuk mégis: talán az ő együttműködésük eredményezhette volna a legeredetibb és legmélyebb Proust-filmet...

Luchino Viscontinak is dédelgetett álma volt Az eltűnt idő nyomában megfilmesítése. 1969-ben, tehát még a Halál Velencében és az Elátkozottak előtt dolgozták ki Suso Cecchi d’Amicóval a forgatókönyv első vázlatait. 1970 végén már a helyszínekre is ráleltek, kezdett a jövendő forgatócsoport megszerveződni. A regény sok főalakja közül Marcelt Alain Delon, Charlust Marlon Brando játszotta volna. „Utolsó filmem lesz az Az eltűnt idő nyomában” – mondogatta Visconti. Utolsó filmje mégis a Ludwig lett, melyet már Az eltűnt idő nyomában előkészítése alatt forgatott...

A magyar olvasónak és nézőnek talán érdekes lesz megismerkedni a tervezett Visconti-film néhány részletével épp akkor, amikor a moziban bemutatják Volker Schlöndorff szerény Swann-adaptációját (melyben Alain Delon immár nem Marcel, hanem épp Charlus figuráját játssza).

Valamit Suso Cecchi d’Amicóról. 1945-től dolgozik forgatókönyvíróként, Luigi Zampa, De Sica és jónéhány más neorealista rendező munkatársa. Igazából mégis Visconti életművével forrott össze munkássága. A Halál Velencében kivételével a mester minden művében közreműködött. A forgatókönyvet Viscontival együtt francia nyelven írták, az itt közölt részlet a párizsi Persona Kiadó 1984-es ediciójából való.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5698