KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suburbicon

Huber Zoltán

Suburbicon – amerikai, 2017. Rendezte: George Clooney. Írta: Joel és Ethan Coen. Kép: Robert Elswit. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Matt Damon (Gardner), Julianne Moore (Margaret), Oscar Isaac (Roger), Glenn Fishler (Sloan). Gyártó: Black Bear Pictures / Dark Castle Entertainment / Smokehouse Pictures. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 104 perc.

A rendezői székben George Clooney, a forgatókönyv a Coen-fivérek közreműködésével készült, az operatőri feladatokat a bravúros kompozícióiról ismert Robert Elswit vállalta, a karaktereket pedig egytől-egyig kiváló színészek keltik életre. Egy ilyen impozáns stáblistát böngészve hajlamosak vagyunk azt gondolni, itt nagy baj bizonyára nem történhet, de ahogyan a mellékelt példa mutatja, a totális hangnem- és aránytévesztések ellen a tehetség és a tapasztalat sem feltétlen jelent védelmet. Ami ugyanis Coenék esetében szinte mindig működni szokott, az Clooney kezében szétesik és gyakorlatilag teljes csődöt mond.

A testvérpár saját munkáiban a sokkoló fordulatokat és frappáns figurákat a műfaji elvárások pimasz felülírása, illetve a pontos környezetábrázolás egészítik ki, finom egyensúlyt teremtve a morbid vicc és a fajsúlyos szatíra között. A biztosítási pénzre utazó külvárosi kisemberek véres történetét Clooney az ötvenes évek idilli szappanoperáit idéző stílusban, sötét paródiaként tálalja, de mindebbe sajnos egy komolynak szánt, valós eseményeken alapuló szociodrámát passzíroz. A fehér mintacsalád háztáji titkai és a fekete család vesszőfutása nemcsak az ellentétes hangvételük miatt ütik egymást, de a két szál szinte teljesen független egymástól. A Fargo kidolgozatlan, kevésbé okos verziójaként ható rémmesét időről-időre megakasztja az afro-amerikai szomszédok fájóan didaktikus kálváriája, mintha nem sikerült volna megnyugtatóan eldönteni, miről is akarna szólni a sztori. Organikus kapcsolódási pontok nélkül a fekete humor és a torkunkon letolt üzenet rendre kioltják egymást, a karakterek és történések csak pillanatokra tűnnek érdekesnek. A jegyünkért így két fél filmet kapunk és nem egy működő egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13451