KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mindenki megvan

Fekete Tamás

Everybody’s Fine­ – amerikai-olasz, 2009. Rendezte és írta: Kirk Jones. Kép: Henry Braham. Zene: Dario Marianelli és Sir Paul McCartney. Szereplők: Robert De Niro (Frank Goode), Drew Barrymore (Rosie), Kate Beckinsale (Amy), Sam Rockwell (Robert), Katherine Moennig (Jilly). Gyártó: Miramax. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

 

A tisztességes kétkezi munkában és méltósággal viselt özvegységben megöregedett Frank öregkorára kénytelen szembesülni azzal, hogy családtagjai számára már csak egy kötelezően és sűrű bocsánatkérések közepette lemondandó program maradt. Ha ők nem jönnek hozzá, kénytelen ő felkeresni őket, így a „négy gyerek-négy város-négy utazás” alapon szerveződő, hosszúra nyúlt kiruccanás kézenfekvő lehetőséget kínál nem csupán neki, hanem az egyszeri néző számára is, hogy számot vessen életével, kihagyott és elhibázott lehetőségeivel, valamint eddigi életével.

A Mindenki megvan alapjául a giccshatáron ide-oda lavírozó Giuseppe Tornatore azonos című, 1990-es filmje szolgál, amelyben Marcello Mastroianni alakította a magára maradt öregurat. Míg Tornatore keserű drámája szürreális betéteivel, álomképeivel, keserédes nosztalgiájával, valamint nyíltan és büszkén vállalt utalásaival Fellini örökségét folytatta (mindenekelőtt az Amarcord párás szemű nosztalgiáját), addig az angol Kirk Jones első filmjéhez, az általa írt és rendezett Lottózsonglőrökhöz képest finoman hangolt, és szándékoltan derűs melankóliával kezelt családegyesítő road movie-t faragott az eredeti műből. A remake-ben azonban nem csupán a hangvétel, hanem a karakterek is jelentős változáson mentek keresztül: a hazugságokba és látszatvilágba menekült gyerekeknél és a be nem váltott ígéreteknél lényegesebb az egymásra találás öröme és a biztos anyagi jólét. A legszembetűnőbb különbség azonban a szeretethiány és kétségbeesés miatt végül öngyilkosságba menekült, jelen nem lévő testvér figurájában érhető tetten; az ezúttal egyértelműen tehetséges művész halála alól nem csupán ő, de szinte az egész család felmentést kap. A film végén a sírnál elmormolt „Mindenki jól van.” pedig egész más környezetben, egész más előjellel kerül kimondásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10107