KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rémálom az Elm utcában I–VII.

Varga Zoltán

Nightmare on Elm Street – amerikai, 1984–1994. Rendezte: Wes Craven, Renny Harlin, Chuck Russell és mások. Szereplők: Robert Englund, John Saxon, Heather Langerkamp. Forgalmazó: FHE Hungary.

 

„Egy, kettő, Freddy érted jő” – figyelmeztet a mondóka a Rémálom az Elm utcában című 1984-es horrorfilmben, amely igen kreatívan dolgozta ki a már sokféleképpen megjelenített mumus karakterét. Az író–rendező Wes Craven leleménye túlmutat saját rossz emlékeinek és félelmeinek fölidézésén, Freddy Krueger alakjához ugyanis az álom és a valóság közötti határok eltörlésének nyugtalanító élményét társítja, s ez kínál lehetőséget arra, hogy a film meghaladja a nyolcvanas években divatos tinihorror hamar ellaposodott eszköztárát. Elsősorban a horror és a rémálmok, illetőleg a film és az álom közötti összefüggéseket kutatja, szürrealista motívumai pedig sohasem hagyják el látványosan a valósnak hitt világot – hatása éppen ebben rejlik, s ez az a banánhéj, amin elcsúsznak a folytatások. A Rémálom…-széria következő darabjai az ébrenlét és az alvás közti váltást sokkal hivalkodóbban jelzik, epizódról epizódra növekszik az olykor ötletes, de leginkább erőltetett fantáziaképek súlya, ez pedig kikezdi az első részt éltető többértelműséget. Cserébe viszont a folytatások avatják Freddyt körülrajongott horror-ikonná, bennük válik azzá a perverz showmanné, akit a debütálása csak megelőlegzett – a csípős megjegyzésekkel és fekete humorral dúsított rémálmok az utóbbi évtizedek egyik legemblematikusabb szörnyetegét rajzolták ki. Noha már a második rész is sokaknál kiverte a biztosítékot, a harmadik, negyedik és talán az ötödik résznek masszív rajongótábora van; a mélypontot jelentő hatodik tételt követően pedig ismét Craven vette kezelésbe a borotvakesztyűs rémet, s az önreflexív, metafilmi Az új rémálomban Freddy kiterjeszthette tevékenységét a szülőatyja által behatárolt kisvárosi Elm utcán túlra is, és meg sem állt Hollywoodig.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9775