KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Papás-babás

Parádi Orsolya

Daddy Cool – francia, 2017. Rendezte: Maxime Govare. Írta: Noémie Saglio és Maxime Govare. Kép: Gilles Henry. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Vincent Elbaz (Adrien), Laurence Arné (Maude), Jean- François Cayrey (Emmanuel), Grégory Fitoussi (Renaud). Gyártó: Les Improductibles / UPI. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.

 

A filmtörténetben időről időre felbukkannak a kisgyerekes közeggel idegen testként találkozó férfi főhősök. Minél nagyobb a kontraszt, annál népszerűbb a figura: toplistások a rend keménykötésű őrei, elég, ha felidézzük az Ovizsarut, Mr. Óvóbácsit, Gorilla bácsit – Arnold Schwarzenegger, Hulk Hogan és Vin Diesel karrierjének csak jót tett a szerep. Aztán van, aki a financiális nehézségein lendülne át gyerekek segítségével, mint Eddie Murphy Oviapuként, és ott a csajozásra gyereket használó férfikarakter, aki később valódi kötődésre is képessé válhat, mint Hugh Grant az Egy fiúról szépfiújaként.

A francia Maxime Govare vegytiszta vígjátéka pofátlan lazasággal kezeli ezt a toposzt. Főhőse, a negyvenéves Adrien éli világát Párizsban, és olyan felelőtlen, mintha a kamaszkorban ragadt volna. Szerelme, a gyönyörű és menő grafikus, Maude már gyereket szeretne, úgyhogy egy nap betelik a pohár, és kirúgja. Adrien úgy dönt, a legjobb módja a Nő visszaszerzésének, ha közös lakásukban óvodát nyit a környékbeli hároméveseknek. Botcsinálta óvóbácsiként persze nem csak a gyerekeket veszi le a lábáról. A személyiségre szabott nevelési módszerek, fenntartható fajátékok és az organikus bioételek zászlóvivői biztosan kardot rántanak majd e film láttán, mivel a főhős plasztikkarámot készít a kicsiknek, junkfooddal tömi őket, közben láncdohányosként pöfékel a gyerekkel teli nappaliban, és a pelenkázón hagy egy csecsemőt. Ám aki hisz egy következmények nélküli világ létezésében, az jól szórakozhat: a sármos Vincent Elbaz és a címlapokra kívánkozóan tökéletes Laurence Arné természetes játéka elviszi a könnyű nyári szórakozásra szánt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13780