KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csillagember

Varga Zoltán

Starman – amerikai, 1984. Rendezte: John Carpenter. Szereplők: Jeff Bridges, Karen Allen, Charles Martin Smith. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

Sok szempontból kilóg John Carpenter életművéből a spielbergi ihletettségről árulkodó Csillagember: az alien figuratípusának pozitív hangolása, a road movie-s cselekményépítés és legkivált az erőteljes érzelmi érintettség – vagyis a melodráma műfajának aktualizálása – nem olyan jegyek, amelyeket a Halloween és A Dolog alkotójához szokás kötni. Mégis megvan a helye a rendezői életműben: a Csillagember bevallottan a kezdetben rendkívül elutasítóan fogadott A Dolog antitézise, afféle „vezeklés” annak nihilista borzalomvíziójáért – az ártó idegent jóindulatú látogató cseréli le, a test szétmállása helyett a test újjáalakulása és gyógyulása a szenzáció, s az apokalipszis képzetét messianisztikus felhangok váltják fel. Az idegen szemszögébe helyezkedő képsorok az expozícióban ugyanakkor összhangban vannak a szubjektív felvételek iránt mutatott carpenteri érdeklődéssel.

A Csillagember gyújtópontjában az ember és az idegen között bontakozó kapcsolat áll, a kezdeti félelemtől és kommunikációs nehézségektől a távolság leküzdéséig, a testi és lelki értelemben egyaránt lejátszódó egymásra találásig. Carpenter filmjének számos eleme idézi a pozitív alien-ábrázolás kidolgozásában kulcsfontosságú Spielberg-opuszokat (Harmadik típusú találkozások, E.T.), történetének egyik alapmozzanata azonban más – spirituálisabb – távlatok felé nyit. A címszereplő ugyanis egy nemrég megözvegyült fiatalasszony társaságában utazik, s néhai kedvesének testét ölti magára – ez az egyszerre bizarr és szívszorító szituáció nem csupán ember és alien kapcsolatáról vagy a távoli bolygók titkairól, de élet és halál kérdéseiről is elmélkedésre késztet. Bár a főszereplők közül az idegent madárszerű mozgással és bájos naivitással megformáló Jeff Bridgest méltatták inkább (s terjesztették fel Oscar-díjra), a melankolikus Jennyt alakító Karen Allené sem kisebb színművészi bravúr, sőt. A finálét – az elkerülhetetlen búcsú nagyjelenetét – a kék-piros fények és Jack Nitzsche éteri kísérőzenéje mellett mindenekelőtt Karen Allen arcának közelképe teszi lúdbőröztetően széppé.

Extrák: Audiokommentár John Carpenter és Jeff Bridges közreműködésével; werkfilm; az All I Have To Do Is Dream című dal Karen Allen és Jeff Bridges által énekelt, a filmben is elhangzó változatának klipje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13244