KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Széttörve

Sepsi László

Split – amerikai, 2016. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Szereplők: James McAvoy (Kevin), Anya Taylor-Joy (Casey), Betty Buckley (Dr. Fletcher), Jessica Sula (Marcia). Gyártó: Blumhouse Production / Blinding Edge Pictures. Forgalmazó:

UIP-Duna Film. Szinkronizált. 117 perc.

 

Utóbbi két filmje alapján M. Night Shyamalan esetében a „visszatérés” az eddigi életmű alapjainak újrafelfedezését, és ezekre történő fokozatos (újra)építkezést jelenti. A nagyköltségvetésű bukták után a Látogatás a lehető legolcsóbb (found footage) formátumban húzott fel egy óvatos csattanót, amely távol állt az író-rendező korábbi extravagáns meglepetéseitől. Az idei Széttörve nem csak költségvetését és a húzónévnek megszerzett férfi főszereplőt tekintve értékelhető egy nagyobb mozgástérben létrehozott műnek, de vállalásában is: a 23+1 személyiséggel megvert magányos őrült sztorija, aki elrabolt tinilányokat tart a pincéjében, egyszerre sikamlós és túlzó koncepció, amelyből éppúgy vezethet út a DePalma-féle pervertált esztéticizmushoz, mint egy kaján Herschell Gordon Lewis-reprízhez.

Hogy a Széttörve végső soron egyik sem, az egyszerre dicséri a PG-13-as besorolást és Shyamalan szerzői integritását, miközben a szituáció szexuális töltetét még a többértelműség határain belül megfakítva elnavigálja filmjét a zárófordulatig. Az életmű legszebb pillanatait szó szerint felidéző kurta szekvencia nem csupán homlokracsapós meglepetéssel szolgál, de a fantasztikumba hajló pszichothrillernek is új értelmezési és műfaji kontextust ad – habár azon az áron, hogy az elrabolt bakfis cselekményszála, így kikerülve a fókuszpontból, kurtán-furcsán lezáratlan marad. A trükk persze a szokásos – az értelmezési horizont radikális megnyitása egy korábban elhallgatott információ bevezetésével –, de ezúttal mintha több volna benne egy gimmickkel (huszonhárom személyiség!) párosított narratológiai ujjgyakorlatnál: miképp huszonarcú főhőse, a Széttörve csattanója is a rögzítettnek vélt identitás és az evidensnek vélt jelentés ingatagságára hívja fel a figyelmet. Alkalomhoz illő üzenet egy éppen visszatérő hajdani reménységtől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13085