KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A mi jövőnk

Alföldi Nóra

Nos futurs – francia, 2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot. Szereplők: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier (Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.

 

A francia film ifjúsági szellemisége vélhetően mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével fémjelzett, szép emlékű Házibuli-opuszoknak, ám ezen filmek jelentősége valószínűleg csak Rémi Bezancon művének megtekintése közben tudatosul a nézőben. A Mi jövőnk főhőse egy kiégőfélben lévő, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol szép lakásában, kvalitásos barátnője csacsogását hallgatva, hol pedig végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé, alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett süllyedő Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre ő maga akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek elő a gimis évekből és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori barátait. Első körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt a sarki krimóban, becses Playboy-gyűjteményt őriz lepukkant legénylakásában. Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra jelentős bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többről szólt annál, minthogy pusztán jól érezték magukat.

Bezancon filmje rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a sztoriban, amikor két főhősének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie. Mindezt tetézi, hogy erős vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet kibontakozását erősen lefékező dialógokkal, laposkás szituációkkal. Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövőnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az elveszett ifjúkorról és a barátságról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12682