KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mrs. Ratcliffe forradalma

Donáth Mirjam

Mrs.Ratcliffe's Revolution – brit-magyar, 2007. Rendezte: Bille Eltringham. Írta: Bridget O'Connor és Peter Straughan. Kép: Sean Bobbitt. Zene: Robert Lane. Szereplők: Catherine Tate (Dorothy Ratcliffe), Iain Glen (Frank Ratcliffe), Brittany Ashworth (Alex Ratcliffe), Heike Makatsch (Frau Unger), Jessica Barden (Mary Ratcliffe). Gyártó: Assassin Films / Pioneer Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.

 

Döcögve indul a film Ratcliffék bőröndöktől rogyadozó Moszkvicsával Kelet-Németország felé. A papát, mamát, nővért és nagybácsit a család kicsi kincse mutatja be, hogy azután a kusza rendezői koncepció épp a mesélőt ültesse mellékszereplői kispadra. 1968-at írunk, Mr. Ratcliffe, Yorkshire tisztaszívű irodalomtanára egy szebb, kommunista világ felé kormányozza családját. Ha egy pillanatra fel is merül a kérdés, vajon kinek akad új mondanivalója a témában (Bille Entrighamnak hívják a bátor vállalkozót), a nevettében kétrét görnyedő keletnémet határőr láttán a rosszérzés eloszlik. Vígjátékocska lesz, hátradőlhetünk.

Azután a vörös hajához méltó temperamentumú, hivatásos háztartásbeli, Mrs. Ratcliffe – zseniális karakter Catherine Tate első főszerepéhez – egy másik típusú szovjet gépjárművel áttör a Nyugattól elválasztó szögesdrótkerítésen, mivel úgy érzi, ez a tilalom „nem helyes”. Mi pedig egy nyugodtabb estén úgy kattanunk rá a filmre, mint a tutyimutyi nagybácsi a műlábú szomszédra, az apa a vad-kommunista kartársnőre, a nagylány az ellenállásra, a kislány a besúgásra. Mrs. Ratcliffe pedig terve kivitelezésére, hogy mielőbb visszamenekítse a családját Nyugatra.

Olyan keskeny mezsgyén, olyan jó ritmusban egyensúlyoz sokáig a film sorstragédiák és karikírozás között, hogy akaratlanul is eszünkbe jut Benigni Az élet szépben. Kreatív és jó humorú, úgy nevettet, hogy közben a gyomrunkat feszültség szorongatja, hogy bármikor a szánkra fagyhat az a mosoly. Ez végül a történet háromnegyedénél következik be, leginkább a kimerülő forgatókönyv miatt. A brit mese ugyanis sokkal egyszerűbb, mint a nagy olasz előd. Könnyedén visszabillen vígjátékba, csupán Catherine Tate nagyszerű alakítása tartja a nézőben a lelket meg a ’60-as évek ütemes brit rockzenéje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9561