KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem és magány játékai

Szemadám György

Tudjuk: az ideális feleség az, aki a társaságban úrinő, a konyhában szakácsnő, az ágyban pedig kurva. Nos, ez a film ugyanezzel az igényességgel próbálja megfogni nézőit. Elsősorban is egy úrinő lelki finomságával és józan realitás-érzékével nyúl ahhoz a századfordulóhoz, melyre manapság annyi nosztalgiával gondolunk. Hisz például – ah! – ezek a napernyős, kalapos, hosszú szoknyás hölgyek! A hölgyek, akik akkor még szép ruhákban jártak, novellákat írtak, virágot adtak egy férfinak (bizony!), s még csókolózás közben is szakítottak időt arra, hogy a Dreyfus-ügy fejleményei iránt érdeklődjenek! Meg a férfiak, akik nem bátorításnak vették, ha egy hölgy azt mondta nekik: „Bármit, csak azt ne!”, s hol puncsot, hol grogot, hol whiskyt, hol abszintot ittak! Legalábbis ebben a filmben, mely a kiegyensúlyozott, polgári Észak egy szerelmi történetét beszéli el, s amelynek során pontosan ötévente történik valami említésre méltó. Íme: 1897 – Arvid, a fiatal újságíró egyszer csókolózik Lydiával, 1902 – a lány mégis hozzámegy egy gazdag öregúrhoz, 1907 – Arvid, aki közben maga is megházasodott, a szeretőjévé teszi a gazdag öregember luxusfeleségét, 1912 – miután Lydia egyre több férfit ajándékoz meg kegyeivel, Arvid végül annyira féltékeny lesz, hogy… elutazik.

Én mindvégig meg voltam győződve arról, hogy a végén valakit megölnek, vagy a szerelmesek valamelyike elemészti magát, de a film fent említett úrinő-szakácsnő-stb. voltának tökéletes érzéke természetesen megakadályozta, hogy a melodráma túlédeskés fűszere elrontsa e józanul laktató szellemi táplálék ízét. Ugyanezt az érzéket dicséri a valóban remek operatőri, illetve díszlet- és jelmeztervezői munka. Csodálatosan tükröződik a vízen a lenyugvó nap, az ősz borzongató szele lélekbe markol, a tél pittoreszk, de nem giccses, az intérieurök minden egyes részlete hiteles, a tárgyak és ruhák sosem látott gazdagsága érzékletesen idézi a kort, s minden egyes képkivágás jól komponált. Ám a hibátlan ízlés nem gátolja azt, hogy a film – jó szerető módjára – néha kellemesen szokatlan extravaganciákkal ne szolgáljon. Egyszóval: a Szerelem és magány játékai minden kulturált budai úriasszony örömére szolgál majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5140