KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Belphégor

Ádám Péter

 

Az átalakítási munkálatok során a Louvre pincéjéből előkerül egy érintetlennek látszó egyiptomi szarkofág: amikor kinyitják, a múmia szelleme kiszabadul, és megszáll egy fiatal lányt (Sophie Marceau). A lány azután a belé költöző akarat parancsára sorra gyilkolja a Louvre teremőreit, mígnem – rokonszenves villanyszerelő barátja (a Taxiból ismert Frédéric Dieffenthal) segítségével – sikerül megszabadulnia a Mumustól.

A film nem annyira remake-je, mint inkább újrafogalmazása a hatvanas évekbeli híres tévésorozatnak. De azt a hatvanas évekbeli legendás Belphegort, sajna, nem sikerült életre kelteni. A szellem kiszabadulása után – hová is menne? – rögtön belebújik az első konnektorba, és zsinórban csapja ki a biztosítékokat; ennek ellenére a film – amely műfaja szerint afféle misztikus krimi – furcsamód híjával van minden feszültségnek.

Amikor a teremőrök – Belphégor egy-egy éjszakai látogatása után megfogyatkozva – felsorakoznak, az embernek olyan érzése támad, mintha a tajtékzó igazgatót nem is az izgatná legjobban, hogy beosztottjai ezúttal sem kapták el a kísértetet, hanem hogy megint belépőjegy nélkül jutott be valaki a világ leghíresebb múzeumába. Mintha az ijesztő szellemalakban az volna a legbotrányosabb, hogy közönséges potyázó. A film végén rájönnek, hogy a halott azért kísért, mert annak idején nem annak rendje-módja szerint temették el, ezért ott a Louvre-ban pótlólag elvégzik az ősi halotti szertartást, és a szarkofág titokzatos lakója végre visszajut a túlvilágra. De mintha a szertartás ennek a halva született filmnek is temetése volna…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3481