KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltári baki

Alföldi Nóra

Jour J – francia, 2017. Rendező: Reem Kherici. Írta: Stéphane Kazandjian és Reem Kherici. Kép: Pierre-Hugues Galien. Szereplők: Reem Kherici (Juliette), Nicolas Duvauchelle (Mathias), Julia Piaton (Alexia), Sylvie Testud (Clarisse), François-Xavier Demasion (Ben). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.

A romkomok háza táján nincs jobb cselekményszervező elem egy esküvőnél, elvégre a nők életében látszólag minden erre fut ki: egy lánynak nem is lehet más kívánsága, mint hogy a nagybetűs álomnapon fehér tütübe bugyolálva lépdelhessen szíve választottja felé. Az Oltári baki című film ügyesen habcsókba öntött ám kissé karcos koncepciójáról mindent elárul, hogy főhősnője számára pont nem ez a beteljesülésre váró ábránd. Juliette inkább a másik végéről közelíti meg a helyzetet: esküvőket szervez, saját szórakozására alkalmanként egyéjszakás kalandokba bocsátkozik, egyébként alkoholista anyjáról gondoskodik és minden erejével azon van, hogy független nőként élje életét. Úgy tűnik, ezzel rendben is vannak a dolgok a nála – ám mindennapjaiban kisebb zavar támad, amikor friss egyéjszakás kalandja kényszerűségből őt bízza meg az esküvőjének szervezésével, ráadásul a menyasszony Juliette gyerekkori mumusa.

A film innentől kezdve egyrészt félreértések és jellegzetesen franciás hisztik kacagtató vígjátéka, másrészt Reem Kherici főszereplő-rendezőnő meglepően drámai és megható utazása a 21. századi női lélek rejtelmeibe, ahol az apróságokat is gyermekkori frusztrációk, apakomplexussal teli gondolatok kísérnek. Az Oltári baki kedves gesztusaival, megkapó motívumvilágával és lendületes vonalvezetésével színvonalas mese a felnőni nehezen tudó harmincasokról, és mivel mindent kicsit idézőjelbe tesz, meglepően jól működnek az egyébként visszatetsző értékrombolós-poénok, mi több a hímsoviniszta megállapítások is. A film nyitó-teóriája az, hogy minél szebb egy nő, annál bolondabb és minél alacsonyabb annál sátánibb, mert közel van a pokolhoz. Kherici rendezőasszony történetesen alacsony és gyönyörű – nincs is üdítőbb annál, amikor egy francia vígjáték képes az öniróniára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13285