KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tenger zúgása

Géczi Zoltán

Umi ga kikoeru – japán, 1993. Rendezte: Tomomi Mochizuki. Forgalmazó: Best Hollywood. 70 perc.

 

A Miyazaki Hayao és Takahata Isao által létrehozott Studio Ghibli lassanként harminc éve szilárd referencia az animációs műhelyek világában, A tenger zúgása azonban két okból is kakukktojása az impozáns cégkatalógusnak: ezt az animét nem az alapító atyák valamelyike rendezte, ráadásul moziforgalmazás helyett a Nippon Television Network megrendelésére készült.

Az 1980-as évek egyik legsikeresebb japán írónőjének, a tavaly eltávozott Himuro Saekónak azonos című regényét egy rutinos direktor, Mochizuki Tomomi adaptálta rajzfilmre a stúdió hírnevéhez méltó technikai színvonalon, biztos érzékkel rekonstruálva a romantikus kamaszlektűr hangulatát, egyszersmind igazodva a jól fókuszált célcsoport természetes igényeihez. A jellegzetesen japán kikamaszodás-sztori pont annyira shonen, mint shojo; a fiúkat és a lányokat egyformán megérintve mesél az identitásproblémákkal és hormonális diszfunkciókkal sújtott szindrómáról, amelyet leginkább egészséges tinédzserkorként lehet meghatározni. A nagy gonddal ácsolt emocionális hullámvasút ábránd és reményvesztettség, bársonypuha szentimentalizmus és forrongó indulatok között suhan, s mivel mívesen megrajzolt figurái mindvégig természetesen cselekednek, képesek szimpatikus jellemek maradni. A cselekmény hátterében felsejlik a tradicionális Japán és az 1990-es évek elejének J-pop kultúrája, miként a helyi gimnazistákat kínzó dilemma is megmutatkozik: a főszereplők próbálnak igazodni a biztonságot garantáló társadalmi szabályokhoz, illetve lázadni a szigorú szociális kód ellenében. A dramaturgiát erősítik a kicsi, de biztos kézzel véghezvitt bravúrok, amelyeknek köszönhetően a film egyetlen percre sem válik feszengős osztályfőnöki órává, nagyképűen előadott példabeszéddé.

Mochizuki Tomomi értő módon párosította össze a formát a tartalommal, és az intelligens szerkesztésnek köszönhetően képes volt az éveken átívelő történetet úgy elmesélni 72 percben, hogy a cselekmény természetes dinamikája sem törik meg. A rendező egy figyelmes, csupaszív nagybácsi kedves bölcsességével regéli el a klasszikus emberi értékekről és a felnőtté válás megspórolhatatlan döntéseiről szóló drámát – szerencsések a japán kiskamaszok, hogy ilyen minőségben, közvetlen és közérthető hangon, álpedagógiai maníroktól mentesen szólíttatnak meg az animáció nagymesterei által.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9776