KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög jobb és bal keze

Gáti Péter

 

Terence Hill és Bud Spencer. Elegendő ezt a két nevet kiejteni ahhoz, hogy a kommersz-filmek rendíthetetlen rajongói és rezignált ellenlábasai ne csak sejtsék, de biztosan tudják is: milyen produkciót várhatnak.

E.B.Clucher (alias Enzo Barboni) már-már gombnyomásra működő filmautomatája ezúttal sem mond csütörtököt. Tisztességes üzletként, a mozijegy áráért cserébe századszor is ugyanazt az árut kínálja. Kizárva tehát minden meglepetés, kínos reklamáció vagy fintorgó fanyalgás. A termék védjegye, az azonos minőséget garantáló biztosíték maga a pörölyöklű, tréfás kedvű duó. Bújjanak akár rendőrök, afrikai vadászok, vagy alvilági gazfickók ruhájába, iszonyatos pofonjaikról, faarccal kiosztott, megrendítő erejű nyakleveseikről könnyedén rájuk ismerhetünk. Eleinte még szórakoztatónak tűnt a két úr ténykedése, a balegyenesekből jobb-horgokba torkolló epizódözönök egyike-másika pedig elvétve még megkülönböztető jegyekkel is büszkélkedhetett. A Spencer-Hill féle cirkuszi attrakció kiötlői és végrehajtói azonban már egy ideje kezdik megsínyleni a magas szériaszám megkövetelte tartós igénybevételt. Clucher és – mindig ugyanazt az egy filmet, ráadásul ugyanúgy forgató – csoportja tehetetlen: a rúgások, letaglózások közti rövid szünetekben vesszük észre, hogy ez a magát önálló műfajjá kinőtt pankrációs mutatvány reménytelenül elfáradt. Életre pofozásához még a kék szemű Terence-nek és a mackós Budnak sincs elég ereje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4972