KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fűrész

Kárpáti György

 

A Texasi láncfűrészes mészárlás és az Evil Dead – Gonosz halott 2 óta valamelyest kibővült és átalakult a (lánc)fűrész használatára vonatkozó ismeretünk, s bár ezúttal csupán egy kézifűrész kap a történetben szerepet, de azt az említett zsáner-remekekhez hasonlóan újfent emberi hús és csont kettévágására szánták. A Fűrész című low-budget kamara-thriller a Hetedik és a Kocka nyomvonalán haladva egy eszelős sorozatgyilkos pszichológiai játszadozásairól szól. Az arctalan, s csupán eltorzított hangját hallató őrült legújabb áldozata egy sötét raktárban, radiátorcsőhöz bilincselt két férfi. Diktafonra felvett üzenete világos és egyszerű: amennyiben egyikőjük (egy orvos) határidőre nem végez a másikkal, úgy búcsút mondhat családjának és feltehetően saját életének is. A gyilkosságot nehezíti, hogy a végrehajtáshoz szükséges pisztoly elérhetetlen távolságban van: a helyiség közepén, egy vérbefagyott hulla kezében. Ezért van szükség a fűrészre, mellyel a doki kettévágja lebilincselt lábát, elkúszik a pisztolyig, lelövi a másik férfit, s jó esetben segítséget kap, mielőtt elvérezne – feltéve, ha ezt az egészet képes megtenni családja érdekében.

A Fűrész akkor válhatna igazán emlékezetes thrillerré, ha a rendező képes lett volna az egész történetet a klausztrofób belső térben hagyni, s a feszültséget a szinte nullára redukált lehetőségek között fenntartani. Más koncepcióval, erőteljesebb színészi játékkal mindez megvalósítható lett volna, ám a direktor ehelyett a lineáris elbeszélést flashbackekkel szabdalja fel, melyek újabb és újabb információkkal gazdagítják ismereteinket, motivációkat, indítékokat árulnak el, miértekre válaszolnak, de megtörik a négy fal és a tudatlanság kínálta suspence lehetőségét. A felszabaduló játékidőt pedig jobb híján a zsáner jól ismert és korábban bevált kliséi töltik ki (zsigerig ható mészárlások, harsogó progresszív rock, valamint egy felesleges rendőrpáros-epizód).

Szerencsére a kiszámíthatónak tűnő dramaturgiát a végén egy csavar zárja, megmentve a történetet attól, hogy elvérezzen, mint a szoba közepén heverő szerencsétlen hulla – s egyben hollywoodi módra lehetőséget nyújtva a már idén esedékes folytatás számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4829