KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bölcsek kövére

Harmat György

1963-ban Jerry Lewis, Amerika egyik legnépszerűbb komikusa (nálunk akkor szinte teljesen ismeretlen, hiszen nem játszották egyetlen filmjét sem) megrendezte az ütődött professzort, saját – kettős – főszereplésével. Az alapötlet nem új: egy tudós kipróbálja magán azt a csodaszert, melynek létrehoztán éppen fáradozik. Kialakul egy másik Énje, s ettől kezdve dupla személyiségként él tovább.

1996-ban Eddie Murphy (világszerte népszerű komikus, nálunk is) egy Shadyac nevű úrral megrendezteti a Lewis-produkció remake-jét, saját – többszörös – főszereplésével. A cím marad: The Nutty Professor. (A magyar cím nem ennek fordítása, a legjobb, ha nem is említjük.) Murphy átiratában a tudós kövér, minden képzeletet felülmúlóan kövér. Eme alak nemcsak a tökélyre fejlesztett „testmaszk” miatt válik emlékezetessé, hanem annak okán is, hogy a színész pompás karaktert domborít belőle. A „varázsital” hatására létrejött sovány Én jóval szokványosabb: az a fékezhetetlen mitugrász, akinek a Murphy-figurát eddig ismertük, csak szükségtelen túljátszásokkal. S ha ez mind kevés: ő alakítja a professzor egész – nem éppen szalonképes – családját.

Jópofa és erőltetett, szellemes és szellemtelen jelenetek váltják egymást, ügyesek a trükkök, ez idáig rendjén is lenne, ha a film kevésbé volna alpári. A kövérség mellett ugyanis a másik alaptéma: a szellentés. Mégpedig páratlan variációgazdagsággal érkezik gyerektől és felnőttől, ebédlőasztalnál és utcán, kicsiben és nagyban (a King Kong-méretű alfél támasztotta szélvihar), beszélnek róla és hallatják, sőt... Szeretném remélni, nem ennek köszönhető, hogy e produkció a komikus legnagyobb kasszasikere évek óta. Az ilyféle motívumok művészi felhasználása lehet indokolt (John Waters, Monty Python stb.), az ízlés Murphy-féle alászállása most azonban egyszerűen siralmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=390