KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anasztázia

Turcsányi Sándor

 

Hát, jó! Próbáljuk meg elképzelni Molotov búcsúját Ribbentroptól a bécsújhelyi várbörtönben. Brr, rémes. Ezek a bolsik (és üzletfeleik) nem festett képre való népek. De még színes rajzfilmre sem. Milyen lenne a kipörgő lábú Lenin, amint azt mondja: bip-bip? Sztálin, amint röhög, mint Mardel, a kutya? Az ilyen rajzfilmektől nem hogy rosszat álmodnának a gyerekek, de némelyikük alighanem nyugdíjas koráig havonta cserélgetné az analitikusait. Valami ilyesmi járhatott a Fox szakembereinek fejében, amikor – nyilván, hogy lenyomják a Disneyt – rajzfilmre álmodták az utolsó Romanov hercegnő máshol vériszamos történetét. Első dolguk volt ugyanis, hogy kirendezték a büdös vörösöket a cuccból. (Köztünk szólva ez a legkevesebb, amit érdemelnek.)

Rasputin (még a Boney M-től ismerhetjük, valódi neve Ra, Ra, Rasputin) átka, miszerint vesszen ki a ház (ti. a cári) egy jelentősebb futkosás során valósul meg, úgyszólván vér nélkül. De még így is hajszál kerül a levesbe. Anastasia és idős nagyanyja meglép a vég elől. Az anya-cárnő Párizsig szalad, Anastasia úgy dönt, alámerül és kibekkeli a komcsikat. Ismerős gyakorlat, de rajzfilmen nem mindig jön be. Ezért hősnőnk nagyanyjához készül Párizs országba, aki 10 millió rubelt szánna annak, aki elhozza neki onokáját. Adott még egy fiatalember, Dimitrij, aki kibéreli a Bolsojt, hogy szereplőválogatást tartson, és ott tegyen szert egy megfelelő ál-Natasára (a vériben lehet, máshol lásd: ál-Dimitrij), akit aztán a zsíros jutalom fejében rásózna a szenilis nagyanyóra. Mondanom sem kell, lesz ebből sok bonyodalom, elverik Rasputint, mint jég a határt.

Nos, a huszadik századi rókáknak tök igazuk van. A történelem azért van, hogy időnként jól átírjuk, mert annyira ciki. Legyen közben sok ének és zene, hogy örüljön a szív és a CD is hozzon a konyhára. (Mellesleg régen hallottam ennyire unalmas és szellemtelen szövegfordítást.) Amúgy bejött nekem Anastasia, de nagyon. Alig várom a gyártó által ígért folytatást. De nemcsak azt, a sok többi Fox rajz-revüt is. A Romanovok vasvesszeje után mondjuk a Habsburgok nádpálcája is jól mutatna amerikai kézben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3683