KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tíz perc – Cselló

Korcsog Balázs

 

Az immár kétszer Tíz perc folytatja a szkeccsfilm-összeállítások régi, jól bevált (valamikor a filmművészet nagykorúvá válásának idejéből eredő) hagyományát. A (két) film magyar címe azonban kissé megtévesztő: az eredeti címben (Ten Minutes Older) ugyanis korántsem az iskolai szünetről, a tízpercről van szó, hanem arról, hogy tíz perc múlva, tíz perccel később, vagyis a kisfilm elteltével öregebbek, pontosabban tíz perccel idősebbek lettünk/leszünk. Ám Tíz perc alatt nemcsak mi idősödünk, hanem maga a film is: a film maga az „idősödés”, vagyis hogy a filmképek megvalósulnak, kiteljesednek – filmidővé válnak.

A világhírű kortárs filmrendezők tízperceseinek első sorozata, a Trombita hét rövidfilmből (többek között Aki Kaurismäki, Werner Herzog, Jim Jarmusch és Wim Wenders egy-egy munkájából) állt. Az újabb szkeccs-füzér, a Cselló immár nyolc részét ugyanúgy hullámzó víztükröt ábrázoló képek és a rendezők aláírásai fűzik össze (a tízpercesek rövid „tízperceiként”), mint a Trombita darabjait, csak éppen nem trombitás, hanem csellós (gordonkás?) zenei aláfestéssel. A filmeket éppúgy az idő motívuma és tematikája köti össze: a Trombita és a Cselló is az idő problémájának körüljárása, az időproblematika egy-egy szeletének megragadása. A kétszer Tíz perc ebben az értelemben is „idősödés”.

A Cselló nyolc tízpercese közül Mike Figgis négy képmezőre osztott kísérleti rövidfilmjét, Jiři Menzel (Rudolf Hrusinsky alakításaira épülő) cseh filmtörténeti retrospektívjét, és Szabó István „késeléses/férjgyilkos”-történetét is sikerületlen alkotásnak érzem. Claire Denis vonatos sztorija finomkodó francia társalgási dráma, Godard pedig a már évtizedek óta megszokott formáját hozza. A nyolc szkeccsfilm közül Bertolucci Víztörténetét, Schlöndorff Megvilágosodását és Radford Csillagfüggőségét emelhetjük ki. Az olasz rendező kisfilmje amolyan igazi bertoluccis giccs. Indiai fiú, olasz leány. Agg pásztor a fa alatt. Elszakadás, megtérés, satöbbi. De azért szép. Schlöndorff rövidfilmje filozófiai traktátus az időről, egy szúnyog nézőpontjából és röptét követő kameramozgással, illetve tóparton nyaraló kövér német turisták családi konfliktusaival ellenpontozva. Michael Radford filmje egy zseniális ötletre épülő és remekül kidolgozott sci-fi etűd, melyben a hibernált űrutazás után a középkorú űrhajós visszatér a Földre – nála öregebb, már aggastyán fiához.

Hogy mi tehát a legújabb szkeccsfilm-művészet? A Trombita és a Cselló találkozása –, no nem a boncasztalon, csupán – a filmvásznon, illetve filmszalagon. Vagy ott sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2280