KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Rotterdam

A sokféleség jegyében

Mátyás Győző

Rotterdam, ahogy a FIPRESCI-zsűri tagja látta.

 

A Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál mindig is arról volt nevezetes, hogy helyet adott a kísérletezésnek, az újat akarásnak, a formabontó produkcióknak. Ezt az elvet tükrözte az évek során a válogatás, a program összeállítása. Idén sem volt ez másként. Számtalan kísérleti filmet, szubverzív alkotást, radikális művet vonultatott fel a fesztivál. Különösen a filmek témaválasztásának sokszínűsége és tabufeszegető jellege volt inspiráló. Láthattunk filmeket az emigrációról, a menekült-problémáról, az identitáskeresés nehézségeiről, a gender-kérdésről.

A fesztivál talán legjobb filmje, a Tigris-díjat elnyerő Malou Reymann Egy tökéletesen normális család (A Perfectly Normal Family) című munkája is az utóbbi témához kapcsolódott. A mű nagy erénye a szerkezeti felépítése és a tempója, ahogyan a kezdeti harmóniától a konfliktus eszkalálódásáig jutunk. A mű bemutat egy szimpatikus dán családot, szerető férj és feleség, két gyerek, aztán a rendező szinte észrevétlenül tudatosítja, hogy a családot széteséssel fenyegető probléma rejtőzik a felszín alatt. A családfő ugyanis hormonkezelésen vesz részt, mert a továbbiakban nőként akarja élni az életét. A mű drámai erővel ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a „tökéletes család” széthullik, illetve azt a küzdelmet, ahogyan a gyerekek megpróbálnak alkalmazkodni ehhez a lehetetlen helyzethez. Rendkívül aprólékosan kidolgozott lélektani drámát látunk a vásznon, a kisebbik testvért megformáló Kay Toft Loholt egészen kivételes alakításával.

A fesztivál meglepetésfilmje kétségkívül a Tökéletes jelölt (A Perfect Candidate) Haifaa Al Mansour alkotása volt. Kisebb fajta szenzáció ugyanis, hogy ez az első játékfilm, amit teljes egészében Szaúd-Arábiában forgattak. A rendezőnő korábbi munkáival már nevet szerzett (Wadjda, Mary Shelley), ez a mostani filmje pedig merész témaválasztása miatt váltott ki érdeklődést. Maryam, a mű főhőse orvosnő, aki elhatározza, hogy jelölteti magát képviselőnek az önkormányzati választáson. Programja egyszerű, de annál tartalmasabb: meg akarja csináltatni a kórházhoz vezető rossz utat, amit folyton hatalmas sártenger tesz járhatatlanná. A film kitűnően mutatja be, miként reagál egy férfiak uralta, erősen elnyomó jellegű társadalom arra a felforgató hírre, hogy egy nő politikai szerepet vállal. (Az itteni világ beidegződéseit jól illusztrálja, hogy amikor egy balesetet szenvedett idős férfit bevisznek a kórházba, elutasítja, hogy egy női orvos akár csak a közelébe menjen.) Ezt a világot az előítéletek, a visszahúzó hagyományok jellemzik. Egy nőnek nem igen van lehetősége az önkiteljesítésre, de jószerével az emberhez méltó életre sem. A férfiak nem is viselik el a női versenytársat, inkább megcsináltatják az utat, hogy okafogyottá tegyék Maryam választási programját. A tökéletes jelölt a gender-kérdés felhasználásával átfogó látleletet ad egy hagyományaiba, előítéleteibe záródó társadalomról.

Érdekes egybeesés, hogy egy török film hasonló tematikát dolgozott fel. Az Ismeritek őt (You Know Him) főhőse szintén orvos, aki a politika színpadára kíván lépni, polgármesternek jelölteti magát Isztambul egyik kerületében. Kemal doktor helyzete valamivel könnyebb, mint a szaúdi orvosnőé, hiszen ő férfi. A rendező, Ercan Kesal elsősorban azt mutatja be, hogy a korrupció és a nepotizmus hogyan hatja át az egész politikai életet, hogyan járja át a társadalmat. Szinte nincs egyetlen figura sem a filmben, akit elvek vagy erkölcsi törvények vezérelnének, mindenki a maga hasznát keresi, felhasználva a pozícióját.

Izgalmas mű volt a Fipresci-zsűri díját elnyert kínai film is. A Zhou Zhou rendezte Egyedül csak te (Only you alone) szintén szélsőséges helyzetet mutat be. A főhősnő, valamikori táncos, epilepsziával küzd, és emiatt az állandó kirekesztettség állapotában létezik. Élete folyamatos küzdelem, hogy elfogadtassa magát, hogy társra leljen, hogy értelmes életet éljen.

Rotterdam továbbra is a kultúrák és identitások sokféleségét bemutató fesztivál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14497