KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sirály

Kovács Patrik

The Seagull – amerikai, 2018. Rendezte: Michael Mayer. Szereplők: Saoirse Ronan, Elizabeth Moss, Annette Bening. Forgalmazó: Bontonfilm. 98 perc.

 

Mindig gyanakvásra ad okot, ha az angolszász kultúrkörből érkező direktorok megkísérlik feldolgozni az orosz irodalom remekeit, s valóban: a Háború és béke vagy az Anna Karenina megannyi amerikai és brit adaptációja közül keveset jegyez a filmtörténeti emlékezet. Pedig Tolsztoj művei hálás alapanyagok, hiszen közönségbarát stíluseszközöknek (monumentális díszletezés, felfokozott érzelemábrázolás) biztosítanak tág teret. A drámaiatlan dráma megteremtőjeként is számon tartott Csehov már egészen más eset: színműveit valódi kihívás mozgóképesíteni. Jelzésértékű, hogy kulcsdarabja, a Sirály roppant kevés adaptációt ért meg a tengerentúlon (pedig fél évszázada a színpadi feldolgozások egyik legnagyobb mestere, Sidney Lumet is nekiveselkedett a feladatnak), ezért is figyelmet érdemlő vállalkozás Michael Mayer (Otthon a világ végén, Érettségi) új filmverziója.

Mayer és forgatókönyvírója, Stephen Karam többnyire hűen követik az eredeti cselekményt, s ha mégis módosítanak (ennek legékesebb példája az egyetlen dialógusrészlettel megkurtított, ám ezáltal egészen más súlypontozású zárlat), joggal teszik. Adaptációként viszont a Sirály meglehetősen bátortalan, Csehov műremekéhez képest klasszicizáló. Az orosz írófejedelem következetesen dedramatizál, azaz a konfliktusos helyzetekből kivonja a feszültséget és a tragikumot (ezt szolgálják a szaggatott párbeszédek, az időbeli ugrások, az erőteljes kamarajelleg, valamint a rendhagyó hősábrázolás), Mayer azonban ellentétes késztetések rabja: azáltal, hogy az eredeti dialógusokat kerekebbre, a karaktereket azonosulásra alkalmassá formálja, intim közelségbe hozza az élményt, s végeredményben hagyományos melodrámát farag a Sirályból. A jellegzetesen csehovi témák – az eltékozolt életek, a kisszerű, piócatermészetű jellemek, a fonák művészsors, a vidéki provincializmus – ekként jobbára közhelyekké egyszerűsödnek; a rendező szinte kizárólag a szerelmi sokszögből fakadó bonyodalmakra összpontosít.

Alapvetően dicséretes, hogy az alkotók ragaszkodtak az autentikus tárgyi világhoz – a közegábrázolás elsőrangú, a kosztümök pompásak –, ámde a Sirály könnyűszerrel modernizálható lenne, nemcsak díszleteiben, de kiváltképp tematikájában. Az íróként lánglelkű forradalmár Trepljov (Billy Howle) és a vaskalapos Arkagyina (Annette Bening) művészetfelfogásának különbsége ugyanis egyszerre világít rá univerzális, és mégis égetően korszerű kérdésekre. A színészi játék hullámzó: a Trigorint alakító Jason Statham-klón, Corey Stoll valószínűleg műfajt tévesztett e filmmel, Bening és a Mását megformáló Elizabeth Moss viszont tündökölnek. A Sirály Mayer értelmezésében kissé álmosító, de szórakoztató kamaradarab, mely nyomokban Csehovot is tartalmaz. Egy rugalmasabb szemléletű rendező bizonyára valóban feltámasztotta volna papírsírjából e klasszikust, ám ne legyünk igazságtalanok: nem lehet mindenki Bergman vagy Woody Allen.

Extrák: A Sirály a Tribeca Filmfesztiválon; kérdezz-felelek Annette Bening és Michael Mayer rendező közreműködésével; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13918