KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Büntető ököl

Kovács Patrik

Brawl in Cell Block 99 – amerikai, 2017. Rendezte: S. Craig Zahler. Szereplők: Vince Vaughn, Jennifer Carpenter, Don Johnson. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

S. Craig Zahler már rendezői debütálásával oroszlánkarmokat villantott: a Csontok és skalpokban az útiwestern és a vérbő exploitation kötött egymással lázálomszerű vadházasságot. Az opuszt nemcsak mesteri feszültségkezelése repítette a csúcsra, hanem az is, hogy a direktor B-filmes viszonylatban párját ritkító precizitással építette fel karaktereit, s kivált azok csapatdinamikáját. Zahler második mozijának alapszituációja szerényebb ambíciókat ígér ugyan, ám a kivitelezés erre fölényesen rácáfol. A Büntető ököl Bradley-je (Vince Vaughn) egy balul sikerült drogüzletet követően börtönben találja magát, hoppon maradt kliense pedig válaszút elé állítja: megöleti várandós feleségét és születendő gyermeküket, ha hősünk nem iktat ki egy rivális bűnözőt. A célszemély azonban egy szigorúan őrzött fegyintézetben raboskodik, és Bradley-nek is ide kell eljutnia: útját egyre nyirkosabb-sötétebb zárkák és brutálisabb smasszerek szegélyezik.

Markáns stílusváltás ugyan nem történt a Csontok és skalpokhoz képest, ám a fókusz ezúttal jelentősen szűkebb. Ez egyrészt a cselekménytér korlátozásán (a szüzsé csaknem kétharmada keskeny börtönfolyosókon és levegőtlen cellákban játszódik), másrészt a szikárabb elbeszélői stíluson érhető tetten. A Büntető ököl hamisítatlan „egyszemélyes” bosszúfilm, s feltűnően dialógusszegény: a főhős profilját inkább egy-egy szuggesztív tekintet vagy kőkemény bunyójelenet rajzolja ki. A ritkábban előforduló pimasz, játékos egysorosok viszont az akasztófahumor koromfeketéjével festik meg az eszeveszetten brutális képeket is. Zahler egyébiránt – előző művéhez hasonlóan – csínján bánik az akciójelenetekkel: szinte az utolsó negyedóráig takarékra állítja őket, és inkább a közegábrázolásra összpontosít. A sanyarú börtönmiliő kidolgozottsága pedig még akkor is pazar, ha az első, lassabb sodrású játékrészben a rendező többször is leülteti a filmet. Bradley fogvatartóival szembeni állhatatos lázadása viszont akár alig leplezetett rendszerkritikaként is tételezhető lenne (főként Don Johnson börtönparancsnokának kéjes szadizmusa fényében), ám a zárlat egyértelműsíti, hogy a Büntető ököl nem is állhatna távolabb az efféle indíttatástól.

Zahler – miként a Csontok és skalpok esetében – a célegyenesben átütemezi a dramaturgiát: a fontolva haladást pergő ritmusra, a diszkrétebb harci mozzanatokat ultraerőszakos leszámolásokra cseréli. Olyan kendőzetlenül szcenírozza, ahogy Bradley csontokat tör szilánkosra, végtagokat hajlít, arcokat borít vérbe, hogy Tarantino vagy Park Chan-wook is megsüvegelné e gátlástalan, ám szórakoztató öncélúságot. Még a színészek is lubickolnak: a fizikumát tekintve is e szerepkörre született Vince Vaughn bátran vedli le komikusi manírjait, Udo Kier vérfagyasztó, Jennifer Carpenter szép és érzékeny. Itt volna az ideje, hogy az eddig mindig uzsonnapénzből dolgozó Zahler végre tisztes költségvetéssel vághasson neki következő munkájának.

Extrák: Így készült a Büntető ököl (magyar felirattal).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13624