KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Commuter – Nincs kiszállás

Baski Sándor

The Commuter – amerikai, 2018. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Bryon Willinger, Ryan Engle. Kép: Paul Cameron. Zene: Roque Banos. Szereplők: Liam Neeson (Michael), Vera Farmiga (Joanna), Patrick Wilson (Murphy), Jonathan Banks (Walt), Elizabeth McGovern (Karen). Gyártó: Ombra Films / The Picture Company. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 104 perc.

 

Liam Neeson 56 évesen képezte át magát akcióhőssé, hogy a Takenben és folytatásaiban korát meghazudtoló kíméletlenséggel számoljon le a családját fenyegető nemzetközi bűnbandákkal. Karrier-reneszánszából születtek maradandó (Fehér pokol) és említésre kevéssé érdemes (Non stop, Éjszakai hajsza) mozgóképek is, amelyekben Neeson humortalan és túlkoros terminátora egyre közelebb került az önparódiához, a mélypontot jelző Elrabolva 3.-ban pedig már a vágásokkal sem lehetett elleplezni, hogy a színész fizikailag sem képes többé végigrohanni és verekedni egy filmet.

A Neesonnel negyedik alkalommal együtt dolgozó katalán Jaume Collet-Serra, illetve a forgatókönyvírók a Nincs kiszállásban már próbálnak reagálni arra, hogy a főszereplő túl van a csúcson és a nyugdíjkorhatáron. Az ingázásba belefásult, biztosítási ügynökként dolgozó Michael valóban nem hőstípus, fellépésében nincs semmi fenyegető, a családjának és az ügyfeleinek él, amíg főnöke leépítésre hivatkozva ki nem rúgja. Később, amikor a hazafelé tartó vonaton akcióba kellene lendülnie, hogy mentse a saját és az utasok bőrét, habozik és gyötrődik, a közelharcokban pedig néha többet kap, mint amennyit ad.

A nyomokban még rendszerkritikát is tartalmazó, drámaibb hangvételű felütés után a Nincs kiszállásból lehetne akár Neeson Gran Torinója is, de szép lassan visszaszivárognak a klisék a történetbe. A jelzáloghiteleket nyögő kisemberről kiderül, hogy korábban rendőr volt, rejtélyes megbízói pedig őt is a családja elrablásával próbálják motiválni. Az ökle helyett első körben az agyát kell használnia, hogy az idő szorításában, botcsinálta Poirot-ként megtalálja az utasok közt a kakukktojást, de a történet végül az izgalmas hitchcocki kriminarratíva vágányáról visszavált a kiszámítható B-filmes akcióvonalra, amelyről, úgy tűnik, egyelőre még Neeson számára sincs kiszállás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13563