KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Madame

Vajda Judit

Madame – francia, 2017. Rendezte és írta: Amanda Sthers. Kép: Régis Blondeau. Zene: Matthieu Gonet. Szerepők: Toni Collette (Anne), Harvey Keitel (Bob), Rossy de Palma (Maria), Michael Smiley (David). Gyártó: LGM Productions / Made in PM. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

Amikor gazdagéknál váratlanul beállít a tékozló fiú, tizenhárman lennének a vacsorán, ami balszerencsét hoz, ezért a ház úrnője a házvezetőnőt is asztalhoz ülteti. A kikupált spanyol bevándorlóról ráadásul a fiú elhíreszteli, hogy arisztokrata örökösnő, aki titkolja származását. Mindehhez hozzátéve, hogy egy Párizsban élő amerikai házaspár otthonában járunk, így a kulturális különbségekből eredő poénok is adottak, biztosak lehetnénk benne, hogy kacagtató bohózat vár ránk. Amanda Sthers író-rendező mégis úgy döntött, inkább romkomot kanyarít a sztoriból, ezért főhősnőnket, Mariát összehozza azzal az angol műkereskedővel, aki a vacsorán mellette ült. A helyzetkomikumot fokozza, hogy a férfi biztosítja róla a nőt: nem zavarja a származása – csakhogy az udvarló a titkolt nemességet, Maria pedig a titkolt cselédséget érti alatta. Hogy az érzelmeknek tétje is legyen, a cselekményt némi osztályharccal is megbolondítják. Legutóbb szintén egy francia szerelmesfilmben, a Szerelem a hatodikonban láthattuk azt az innen nézve valószínűtlen helyzetet, hogy a modern Európában is létezik úr és szolga, akik közt éles a határvonal. Ezt kihasználva a Madame eseményeit elindító úrnő nem győzi emlékeztetni rá Mariát, hogy cselédként semmi esélye a boldog szerelemre az előkelő angol úrral – és megpróbál tenni is ennek érdekében.

Aki akár egyetlen Almodóvar-filmben is látta Rossy de Palmát, bizton megkedvelte. Itt sokkal kevésbé excentrikus szerepben tűnik fel, ám az általa alakított főhősnő a film egyetlen szeretnivaló karaktere, így ezúttal sem nehéz szimpatizálni vele. A baj csak az, hogy a végére az alkotók úgy döntenek, hagyják a szerelmi történetet, és inkább egy nő felszabadulásáról mesélnek – de mivel addig nem erre koncentráltak, a néző kicsit megvezetve érzi magát, a befejezés pedig így, legyen bármennyire is felemelő, elég kurtán-furcsán sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13460