KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Így jártam a mostohámmal

Kovács Kata

Lolo – francia, 2014. Rendezte: Julie Delpy. Írta: Eugénie Grandval és Julie Delpy. Kép: Thierry Arbogast. Szereplők: Julie Delpy (Violette), Dany Boon (Jean-René), Karin Viard (Adriene), Vincent Lacoste (Lolo). Gyártó: Mars Films / The Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 99 perc.

 

Az Így jártam a mostohámmal-t Julie Delpy rendezőként és társforgatókönyvíróként jegyzi, főszereplőként pedig a sztárszerzői kézjegyévé vált neurotikus-komikus entellektüel figuráját viszi tovább benne. Szerzői pályafutásának ez talán az eddig leginkább mainstream darabja, jellegzetes fogásai (szűk időkeret, bogaras értelmiségi szócsaták, feszes színészvezetés, jellegzetes nagyvárosi közeg, naiv romantika) közül kizárólag a pályáját végigkísérő, húsz éve változatlan, csak épp egyre korosodó – és ebből fakadóan egyre szarkasztikusabb – hősnő alakját tartja meg változatlanul. A Delpy-féle nő: sznob, magányos, túlérzékeny és hipochonder értelmiségi, aki kissé meg van hízva, és semmire sem büszkébb, mint arra, hogy párizsi. Mindezeken túl mégis bájos, és van benne – mint a filmrendező Delpy-ben is, ahogyan ez a film is bizonyítja – egy jó adag romantikus optimizmus, ami a párkapcsolatokat illeti.

A klasszikus romkom dramaturgiával és sok-sok blőd humorral (meg némi jól sikerült burleszkkel, lásd: kardozós nagyjelenet) átszőtt mostani történet szerint a divatszakmában tevékenykedő, negyvenes szingli egy biarritzi nyaralás során végre megismerkedik egy férfival, aki ugyan egyszerű mint a bot, de az ágyban tudja a dolgát. Bontakozó románcuk hamar rendhagyó ödipuszi szerelmi háromszöggé bővül, a nő 19 éves fia, Lolo ugyanis nem nézi jó szemmel anyja kapcsolatát, és klasszikus gyerekcsínyekkel, majd gonosz ármánykodással próbálja elűzni az udvarlót. A film szélsőségesen, már-már szórakoztatóan gyermeteg, és egyetlen percre sem kíván túllépni a műfaji kereteken. Ugyan a rendező néhol igazán megcsillantja erényeit – a fiát alakító Vincent Lacoste például sziporkázik – és egy rövid epizód erejéig még Karl Lagerfeldet is megcameóztatja, ennek a filmnek végső soron egyetlen erénye van: hogy Delpy benne van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12567