KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Reacher

Sepsi László

Jack Reacher – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lee Child regényéből Christopher McQuarrie. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Rosamund Pike (Helen), Richard Jenkins (Rodin), James Martin Kelly (Farrior). Gyártó: Paramount Pictures / Mutual Film Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 130 perc.

A már születése pillanatában régimódinak ható Jack Reacher a kortárs krimiirodalom térdig mocsokban gázoló detektívjei helyett közelebb áll A szupercsapat vagy a MacGuyver utazó jótevőihez. Lee Child 1997-ben indult regényhősének enyhe kiábrándultságát kikezdhetetlen jellem és morális érzék ellensúlyozza, manírjai (mint szótlansága vagy önkéntes kivonulása a társadalomból) csupán apró díszítőelemek egy lovag hófehér páncélján. A nálunk Csak egy lövés címmel megjelent kilencedik kalandban Reacher egy orvlövész mészárlása nyomán tár fel egy kisebb összeesküvést Pittsburgh-ben, a Tom Cruise-ra szabott filmadaptáció pedig a Fantom protokoll és a Kéjjel-nappal öniróniájával ugyan, de hűségesen idézi fel az említett szériák PG-13-as Amerikáját. Az aktuális Cruise-imázshoz idomított Reacher megtarthatta ugyan a testét borító hegeket, de minden másban alárendelődött a színész-producer igényeinek, így vált a drabális világcsavargóból Ethan Hunt kevésbé akrobatikus, cserébe valamivel többet gondolkodó verziója, aki szétcsap a Werner Herzog kedves haknialakításával megtámogatott karikatúra-gonosztevők között.

Ugyanakkor az indokolatlanul hosszúra szabott moziverzió Child gyorsan ürülő történetének erényeiből is bőven lefarag: a hatékonyan elhelyezett fordulatok és vörös heringek – velük együtt számos női mellékszereplő – túlnyomó részének elhagyásával a Jack Reacher valóban egy MacGuyver-epizód szintjére egyszerűsíti az alapanyagot, amit csak részben ellensúlyoznak a hozzáadott stílusjátékok (lásd a nyitójelenetet) vagy a regényhez képest megnövelt akciómennyiség (mint egy autósüldözés vagy egy szűkös fürdőszobában zajló bunyó-burleszk). Az immár ötvenen túli Tom Cruise kiváló érzékkel horgonyzott le a mindig kelendő családbarát akcióhősök piacán, a Jack Reacher pedig ezen státuszának rutinos megerősítése – de semmi több.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11338