KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Engedj be

Varró Attila

Låt den rätte komma in – svéd, 2008. Rendezte: Tomas Alfredson. Írta: John Ajvide Lindqvist. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Kare Hedebrant (Oskar), Lina Leandersson (Eli), Per Ragnar (Hakan), Henrik Dahl (Erik). Gyártó: EFTI. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 115 perc.

 

 

Tekintve, hogy Svédország közel egyötöde a sarkkörtől északra található, igen meglepő, hogy a szűkös helyi horrortermés tekintélyes része évtizedek óta az urbánus slasher műfajából kerül ki – miközben a mozi-vámpíroknak egészen az elmúlt évekig kellett várniuk arra, hogy végre megvessék lábukat a hónapokig tartó svéd éjszaka hófedte földjén. Szemben az európai rémfilm hőskora idején készült koprodukciós vámpírnő-opuszokkal (A pornográf szűz, A halál álma), az eleddig három saját nagyjátékfilmmel büszkélkedő svéd vámpírfilm határozott nemzeti vonásokkal bír és a bejáratott eurovíziós klisék fülledt gótikájának hátat fordítva inkább a fagyos, bergmani csendre szavaz. Legyen szó a zsánerindító Zúzmarás anya-lány párosáról vagy az idei Vampyrer vérnővéreiről, serdülőkorból kikerült hősei számára a vérszívás egyfajta alternatív életformaként nyilvánul meg a családi/baráti/közösségi kapcsolatok kopár hétköznapjaival szemben – mintha csak a svéd átlagélet jéghidegét kizárólag élőhalottá dermedve lehetne elviselni.

A három film vitathatatlan aranyérmesét jelentő Engedj be nem csupán azért számít a legdermesztőbbnek a triumvirátusból, mert egy 12 éves kisfiút állít ezen egzisztencialista válaszút elé (aki a szomszédba beköltözött több száz éves vámpírgyermek személyében találja meg egyetlen társát, önfeláldozó segítőjét, végül örök szerelmét) – ráadásként egyértelmű jelekkel utal arra, hogy magányos főhőse máris helyrehozhatatlan érzelmi károkat szenvedett és potenciális sorozatgyilkosként néz a reménytelen jövőbe: üres óráiban halálesetekről szóló újságcikkeket rendezget albumába, füstmérgezésről olvasgat vagy épp kedvenc korabeli erőszakfilmjeiből idézget a tükör előtt Taxisofőrtől a Gyilkos túráig. A John Ajvide Lindqvist kabarékomikus bestselleréből, Thomas Alfredson vígjátékrendező által megrendezett rémfilm szerencsére nem a Tim Burton-trend groteszk giccsét vagy az Alkonyat-féle tini-románcok színpadias szívfájdalmát követte: szerzőpárosa inkább a skandináv telek hótiszta némaságát választotta, amelyben a legapróbb zajok is fülsüketítő erővel szólalnak meg és a néma sikolyok is messzire kihallatszanak a koponyákból. A végeredmény az ezredfordulós vámpírfilm Napfogyatkozása: gótikus látványmanírok helyett kocsonyaszagú, kihalt lakótelepek mértani terei, pergő akciómontázsok helyett szikár, kitartott állóképek és csendes átélezések, melodrámai túlzások helyett megrázóan hiteles érzelmi fordulatok – míg az Engedj be brutális erőszakkitörései rendre a képkereten kívül szorulnak, a pórusokon át kiszivárgó belső borzalmak betöltik a közelképeket, egészen a finálé véres megváltásáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9814