KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földrengés Tokióban

Farkas András

 

Japán ma is titokzatos ország, s nem csupán a keleti egzotikum, de a félelmes fejlettség is ámulatra késztetheti az európai szemlélőt. A „japán csoda” hátterében azonban veszélyes feszültségek is lappangnak: a társadalom hatalmi és technikai viszonyai között az ellentmondás mind föloldhatatlanabb; az ősi hagyomány és a világszintű tudomány egyre kevésbé fér meg egymás mellett.

A Földrengés Tokióban című japán filmnek, melynek forgatókönyvét Shindo Kaneto írta, ez az antagonizmus szolgált alapul; vagyis, hogy miként reagál a speciális hatalmi mechanizmus a tudomány vészjelzéseire, s mihez vezet, hogy e kétféle viszonylatrendszer között dadog a kommunikáció. (A következményeket már a mű formája, a katasztrófafilm is jelzi.) Társadalmi indokait tekintve tehát akár remekmű is lehetne. De nem az. S nem is annyira japán, mint inkább hollywoodi ez a film. Óriási lehetőségeket hagy kiaknázatlanul. Mert csak megpendíti, hogy a bürokrácia Japánban (is) pusztítóbb, mint egy földrengés; hogy a tekintélyelvűség hosszútávon (ott is) tragédiát idéz elő; hogy az erkölcsi konvenciók szétroncsolhatják a régi és az új malomkövei közt őrlődő családokat; hogy „Tokió törékeny város”. Igaz, ezek a drámák néhol Shindo művészetének erejével villannak föl!

A film egésze azonban inkább a Pokoli toronyhoz hasonlatos. Kár, hogy a rendező, Omori hitvallása nem így hangzik: „annyira szeretem Hollywoodot, hogy el nem feledhetem Japánt”...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7003